A magyar katonazene napja

A magyar katonazene napja április 30-án, ifjabb Lehár Ferenc zeneszerző és katonakarmester születésének évfordulóján van.

A katonazene

Riadókürtök, harsogó trombiták, dobok pergése - évszázadok során alakuló, változó sajátos fúvósmuzsika, amely keletkezése óta magában hordja mindazt, amiért a zene a fegyverek társául szegődött. A magyar zene- és hadtörténet megannyi emléket hordoz a fúvós hangszerek hadi felhasználásáról. Ezek emlékeztetnek a korabeli „hangászok” (katonazenészek) tevékenységére, a katonazene régmúltjára.

A Rákóczi-szabadságharc dobosai, trombitásai, dudásai, nemcsak a csata hevében nyújtottak biztos kommunikációs pontokat a harcmezőn, hanem a lecsendesedett táborokban reményt és hitet adtak a katonáknak.

A királyi hadi trombitások évszázados zenei szolgálata előfutára volt a 18. század Európájában a szervezett haderőkben felállított katonazenekaroknak, amelyek arculatot, tartást és öntudatot adtak minden nemzeti hadseregnek.

A 19. században, a Habsburg Monarchiában a magyar katonazenekarok már olyan zenei együttesekké formálódtak, amelyek magukban hordozták a magyar nemzeti kultúra és öntudat igényét, s jelképezték a szabadság iránti elkötelezett vágyat. A katonazene jótékony hatása megmutatkozott az ország szellemi és kulturális életében is – főleg a vidéki városokét tette színesebbé: főterek, színházak teltek meg a katonazenekarok előadásaira.

A katonazenészek tömegkommunikációs szerepe ebben a korszakban vitathatatlan. Kulturális missziós tevékenységük jellemzője, hogy a zene nyelvén fogalmazták meg a hazaszeretet és a nemzet védelméért érzett elkötelezettséget.

A 19. század végén a magyar nemzeti önállóság egyik legfontosabb vívmányaként jött létre a Magyar Honvédség, amelyhez később felállították a katonazenekarokat. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter 1896. április 18-án tette közzé a „Honvéd zenekarok szervezésére” vonatkozó intézkedéseit, amellyel elkezdődött a magyar katonazene önálló korszaka. Ekkor születtek a legszebb magyar történelmi indulók és vált a magyar katonazene egyedivé Európában.

A 20. században is fontos szerep hárult a katonazenekarokra: a Királyi Magyar Honvédség a honvédő hagyományok hűséges őrzőjeként tekintett rájuk, amelyek értéket közvetítettek és a nemzet önállóságát, egységét, az államiságot jelenítették meg. A katonazenekarok helyőrségi szolgálati feladataik mellett állandó résztvevői voltak a legmagasabb protokolláris rendezvényeknek, amelyeken a királyi testőrséggel és a koronaőrséggel együtt képviselték legszebb történelmi hagyományainkat.

A második világháborút követő változások Kelet-Európában elsöpörték a politikai és nemzeti egységet, s a honvédség a hidegháború során a társadalomtól elzárkózó testületté vált. A honvédelem vezetői a katonazenekarokkal próbáltak meg nyitni a társadalom felé. A katonazenészek a reménytelen helyzetben is tették dolgukat: népszerűsítették a hadsereget és közvetítették az értékeket.

A rendszerváltást követően a katonazenekarok elsőkként voltak képesek a megújulásra, és a Magyar Honvédség népszerűsítése mellett tovább erősítették a történelmi hagyományok megőrzésének fontosságát. A magyar katonazene évszázados népszerűségének titka abban rejlik, hogy kulturális tevékenysége és közművelődésre, kultúrára gyakorolt hatása minden korszakban a társadalom széles rétegét érintette. A katonazenekarokat − úgy, mint a hon védelmét is − minden magyar ember sajátjának érezte. A katonazenészek fegyelmezett szolgálata napjainkban is a katonai hivatás tekintélyét erősíti, művészi munkájuk értékei pedig a magyar zenekultúrát gazdagítják. Mindezzel nagy szolgálatot tesznek az ország elismertségének növeléséért és a Magyar Honvédség társadalmi elismertségének fejlesztéséért, itthon és külföldön egyaránt.

by: VEJ

forrás: ktp.hu, zenci.hu

Vissza áprilishoz