Szent Pál apostol
 

Ünnepnapja június 29. A nemzetek apostola, az apostoli munka, Málta és Görögország védőszentje.

A Kilikia (Kis-Ázsia, ma Törökország) tartományban található Tarsus városában született 1 körül, Benjámin törzséből származó hellenizált zsidó családban. Eredetileg Saulnak hívták. Római polgárjoggal rendelkezett, melyre hivatkozott is. Zsidó neveltetésben részesült, Gamaliél rabbi tanította Jeruzsálemben. Sátorkészítőnek tanult.

A farizeus irányzatot követte, részt vett a korai keresztények üldözésében: jelen volt István vértanú kivégzésénél. Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben (a „damaszkuszi úton”) csodás eseményben volt része és ő is Jézus Krisztus követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak).

Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. A megtérést nem lehet lélektani, vallási vagy erkölcsi válságból levezetni, amint egyesek megkísérelték a Római levél 7. fejezetére hivatkozva. Pál kényszerítve érezte magát, hogy föladja az üdvösség útjának, az addig helyeselt jámborságnak értelmezését. Később igehirdetésében minden embertől megkívánta ezt a megmérettetés. Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá. A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Emiatt gyanússá vált saját keresztény testvérei előtt, s magára vette népének gyűlöletét, pedig a végsőkig szerette ezt a népet, és megmentéséért a saját üdvét is odaadta volna.

Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Úgy látszik, bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyításmódja és Szentírás-értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegű. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfogása tipikus zsidónak mutatja, a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordította az evangéliumot. Leveleiben vannak bensőséges helyek az egyházközség megnyerésére, van bennük szeretetreméltó kedvesség, és rideg szarkazmus is.

Pál-fordulása előtti élete azonban nem múlt el nyomtalanul: „tüskét kaptam a testembe” – írta. Biblia-kutatók feltételezik, hogy vagy maláriája volt, epilepsziában szenvedett, vagy pedig állandó fogfájása volt.

A Római Birodalom keleti részében tett három hosszú misszionáriusi útját követően Pál visszatért Jeruzsálembe. Itt őrizetbe vették, majd Rómában bíróság elé állították. Végül Rómához közel, valószínűleg 64-ben kivégezték, mivel ellentétben a többi apostollal Pál római polgár volt, nem alkalmazhatták a megszokott kegyetlenséget (pl.: olajban megsütés, keresztre feszítés, megnyúzás, stb.), hanem lefejezték.

forrás: wikipedia.org