A biológiai sokféleség (biodiverzitás) nemzetközi napja

Az ENSZ 2000 decemberében határozta el, s 2001-től minden év május 22-én ünneplik.

A Nairobiban 1992-ben e napon elfogadott egyezmény célul tűzte ki, hogy 2010-re világszinten jelentősen mérsékeljék a biológiai sokféleség csökkenésének ütemét. Ez sajnos nem teljesült, az ENSZ becslései szerint ma óránként három faj tűnik el bolygónkról.. Az élővilág sokféleségét az emberi tevékenység is súlyosan veszélyezteti, például az emlősök egynegyedét fenyegeti kihalás a vadászat és a természetes élőhelyek pusztulása miatt. A biológiai sokféleség megőrzéséhez védeni kell a természetes élőhelyeket, az ott élő ökoszisztémát, emellett az oktatás, az ismeretterjesztés, a környezettudatos szemlélet formálása is elengedhetetlen.

Magyarországon első alkalommal 2005-ben emlékeztek meg a Biológiai Sokféleség Nemzetközi Napjáról, a Fővárosi Állat- és Növénykert rendezvényén.

Mit értünk biodiverzitás alatt?

A biológiai sokféleség fogalmának pontos meghatározása nem egyszerű feladat, hiszen a természetvédelmi biológiában a biodiverzitást többféleképpen is értelmezik. Hétköznapi használatra azonban elegendő az a meghatározás, hogy a biológiai sokféleség az élet megnyilvánulási formáinak rendkívüli változatosságát igyekszik kifejezni. Ez a változatosság az élővilág talán legfontosabb jellemzője, amely az élővilág fennmaradásával kapcsolatos aggodalmakkal párhuzamosan került az érdeklődés, a környezettudatos gondolkodás homlokterébe.

Egy harminckét esztendős kifejezés

Magát a biológiai sokféleség (biological diversity) kifejezést Thomas E. Lovejoy amerikai természetvédelmi biológus, a Világbank természetvédelmi témákkal foglalkozó elnöki tanácsadója használta először, éspedig 1980-ban, még a WWF USA-beli szervezetének vezetőjeként.

A rövidebb biodiverzitás (biodiversity) elnevezés annak az amerikai biológus-rovarkutatónak, Edward O. Wilsonnak a nevéhez fűződik, akinek a nevét – a hangyákkal kapcsolatos kutatásain túl – főleg ökológiai, evolúciós és szociobiológiai munkássága tette híressé, valamint az, hogy az On Human Nature [Az emberi természetről] című könyve 1979-ben Pulitzer-díjat kapott. Wilson a biodiverzitás (biodiversity) elnevezést 1986-ban írta le először.

Hány faj él a Földön?

A Földünkön élő fajok számát legfeljebb csak megbecsülni tudjuk, hiszen még ma is évről évre fedeznek fel új fajokat a természettudósok. Nagyjából 8,5 millióra tehető a napjainkig leírt, felfedezett állat- és növényfajok száma, ám nem kétséges, hogy ennél még sokkal több faj vár felfedezésre, egyes vélekedések szerint bolygónkat benépesítő állat- és növényfajok száma akár a 80 milliót is elérheti. A felfedezésre váró fajok legnagyobb része rejtett életmódot folytat, nehezen megközelíthető élőhelyen él, avagy nehezen különböztethető meg más fajoktól. Többségük – a feltételezések szerint – a rovarok közül kerül ki.
 

Miért fontos a sokféleség?

Az élővilág változatossága nem véletlenül alakult ki! A sokféleség biztosítja a bioszféra stabilitását. Minden kipusztult fajjal, a sokféleség bármilyen csökkenésével maga a bioszféra veszít a stabilitásából, ami különösen kataklizmák, természeti katasztrófák, járványok esetén érzékelhető. Minthogy a bioszférától az ember sem függetlenítheti magát, elemi érdekünk a sokféleség védelme. Emellett a biológiai sokféleség voltaképpen természeti erőforrás is, amelyre az embernek feltétlenül szüksége van. Az élővilág számos képviselője ugyanis közvetlenül is hasznot hajt az embernek. A sokféleség csökkenésével olyan – esetleg ma még ismeretlen – fajok tűnhetnek el a Földről, amelyek az ember számára is hasznot hozhattak volna. A biológiai sokféleség megtartása mellett természetesen még számos más érv is szól, ám egyik sem olyan kifejező, mint a klasszikus szállóige, amely szerint „a változatosság gyönyörködtet”.

A sokféleség „szintjei”

A biológiai sokféleségnek többféle szintje is van. A természetvédelmi biológusok genetikai, ökológiai, és taxondiverzitást is megkülönböztetnek. Ezek közül a legutóbbi tűnik a legkézenfekvőbbnek, hiszen a taxondiverzitás a sokféleséget rendszerint a fajok számosságával fejezi ki. A genetikai diverzitás esetén egy-egy csoporton (pl. fajon, populáción) belüli genetikai sokféleségről beszélünk, az ökológiai diverzitás pedig lányegében az életközösségek szerkezetében megmutatkozó sokféleséget jelenti.

A sokféleség védelme

A biológiai sokféleség megőrzése rendkívül összetett feladat. Meg kell védeni a természetes élőhelyeket, az ott élő ökoszisztémát. A védelem érdekében rezervátumokat, nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket kell kialakítani. Emellett mérsékelni kell az ember környezetkárosító, környezetet átalakító tevékenységét is. Meg kell védeni magukat a veszélyeztetett, kipusztulástól fenyegetett fajokat is, ehhez konkrét természetvédelmi programokra, nemzetközi egyezményekre is szükség van. A közvetlen védelmi intézkedések mellett az oktatás, az ismeretterjesztés, a környezettudatos szemlélet formálása is elengedhetetlen eleme a biológiai sokféleség védelmének. Végső soron ez a célja a Biológiai Sokféleség Nemzetközi Napjának is. Felhívni a közvélemény, a széles nyilvánosság, a társadalmi szervezetek és kormányzati szervek figyelmét mindazokra a veszélyekre, amelyek a földi élet sokféleségét fenyegetik, valamint arra, hogy a biodiverzitás megőrzése csak széleskörű összefogással lehetséges.

Természetvédelmi biológia

Az élővilág sokféleségének megőrzése igen bonyolult, összetett szakmai feladat, amelyhez igen kiterjedt tudományos ismeretekre van szükség. Ezért az elmúlt évtizedek természetvédelmi erőfeszítéseinek, az ilyen irányú kutatásoknak természetes következménye volt egy új tudományterület, a természetvédelmi biológiai megszületése. A természetvédelem biológiai kérdéseivel foglalkozó tudományág jelentőségét nem csupán külföldön értékelik, hanem itthon, Magyarországon is.

Linné nyomában

A svéd tudós, Carl von Linné 1735-ben jelentette meg Systema Naturae című munkáját, amelyben lefektette az élőlények rendszerezésének ma is használatos alapjait. Megalkotta a fajok tudományos elnevezésének és leírásának szabályait is (úgynevezett kettős nevezéktan). Könyvének 1758-as, tizedik kiadásában Linné 7700 növény- és 4235 állatfaj tudományos nevét írta le. Az azóta eltelt 253 évben a leírt és a központi adatbázisokba bekerült fajok száma körülbelül 1,25 millióra emelkedett. Ezek közül 1 millió él a szárazföldön és 250 000 a tengerekben. Úgy gondolják, hogy ezeken kívül még hozzávetőleg 700 000 fajt leírtak már, de ezek még nem kerültek be a központi adatbázisokba.

A mostani fajbecslés készítői, Camilo Mora, Boris Worm és munkatársaik a kanadai Dalhousie Egyetemről számmintázatokat fedeztek fel a taxonómiai osztályozási rendszerben (amely piramisszerű hierarchiába foglalja az életformákat a fajtól felfelé). Az Élet katalógusában (Catalogue of Life) és a Tengeri fajok világregiszterében (World Register of Marine Species) szereplő 1,2 millió faj rendszertani csoportosítását elemezve a kutatók megbízható numerikus kapcsolatokat fedeztek fel a teljesebb magasabb rendszertani egységek szintjei és a fajok szintje között.

Mi a faj?

150 évvel Darwin főműve, A fajok eredete megjelenése után azt gondolhatnánk, hogy olyan alapvető biológia fogalmakról, mint amilyen a faj, "kőbe vésett" definíció létezik. Ez azonban távolról sincs így, tucatnyinál is több különböző fajmeghatározás van.

A biológusok jelentős része azt a véleményt képviseli, hogy a faj egy ember által mesterséges módon létrehozott kategória (ez az úgynevezett nominális fajfogalom). A faj fogalmának legelterjedtebb meghatározását Ernst Mayr, a 20. század evolúcióbiológiájának egyik kiemelkedő alakja adta. E szerint a fajt olyan ténylegesen vagy potenciálisan egymással ivarosan szaporodni képes populációk alkotják, amelyek más hasonló csoportoktól a szaporodás szempontjából elkülönülnek. Ez a fajfogalom természetesen nem alkalmazható az ivartalanul szaporodó élőlényekre.

Minden eddiginél pontosabb becslés készült a földi élővilág magasabb szerveződési szintű fajainak számáról. Eszerint nagyjából 8,7 millió faj él bolygónkon - a baktériumokat nem számítva -, de ennek csak körülbelül egytizedét írták le eddig a szakemberek.

A Földön élő fajok száma (2011)

Ezeket az összefüggéseket alkalmazták az élet öt eukarióta országára (ahová a sejtmagvas élőlények tartoznak), és ennek alapján készítették a becsléseket. A tanulmány nem foglalkozott a sejtmag nélküli élőlényekkel (prokariótákkal), amelyekre nem értelmezhető a "faj" általánosan elfogadott meghatározása (lásd a keretes írást). A különböző rendszertani csoportokba sorolt élőlények becsült száma a következő.

Az állatvilág rendszertani piramisa és az egyes kategóriákban leírt fajok száma

7,77 millió állatfaj (amelyből 953 434-et írtak le és katalogizáltak)
298 000 növényfaj (amelyből 215 644-et írtak le és katalogizáltak)
611 000 gombafaj (amelyből 43 271-et írtak le és katalogizáltak)
36 400 protozoa (állati egysejtű szervezetek, amelyekből 8118-at írtak le és katalogizáltak)
27 500 chromista (ide tartoznak például a különféle színesmoszatok, amelyekből 13 033-at írtak le és katalogizáltak)

Összesen tehát nagyjából 8,74 millió eukarióta faj él a Földön.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a még nem ismert fajok leírásához és katalogizálásához a hagyományos módszerekkel több mint 300 000 taxonómus (rendszertannal foglalkozó szakember) 1200 évi munkájára lenne szükség. A munka - a jelenlegi költségeket és követelményeket figyelembe véve - hozzávetőleg 364 milliárd amerikai dollárba kerülne. Szerencsére az új módszerek, amilyen például a DNS-vonalkódolás, jelentősen lecsökkentik az új fajok meghatározásának költség- és időigényét.

"A kihalás órája most sok faj esetében gyorsabban ketyeg. Úgy vélem, hogy a Föld fajai leltározásának meggyorsítása kiemelt tudományos és társadalmi jelentőséget élvez"

Új hírek

2013. október 3.
Egy tizenhat kutatót felölelő, Dél-Amerikai (Suriname hegyvidék) expedíció mintegy 1378 növényt, hangyát, halat, rovart, madarat, emlőst és kétéltűt katalogizált.
 A biológusok 60 új fajt azonosítottak, többek között hat béka-, egy kígyó- és tizenegy halfajt.

Az új fajok között megtalálható egy csokoládészínű, fákon élő béka, amelyet kakaóbékának (Hypsiboas sp) neveztek el.

Egy rubinvörös, 2,3 milliméteres ganajtúró a liliputi bogár nevet kapta (Canthidium cf. minimum), jellezetessége agancsszerű tapogatója.

Egy újfajta, szöcskeszerű rovar (Pseudophyllinae teleutin) lábai mentén éles tüskéket hordoz a ragadozók elriasztására.

A barna és fehér színű nyílméregbéka (Anomaloglossus sp) új faját is felfedezték,

valamint egy új levelibékafajt (Scinax sp.), amely létezéséről úgy adott jelet, hogy egyik este az expedíció étkezőasztalán landolt.

A csapat ezenkívül 25 vízibogárfajt is felfedezett, némelyik közülük a gránit hegytetőkből szivárgó vízen élt. A vízben pedig a parázsszemű pontylazac (Hemigrammus aff. ocellifer) új faját figyelték meg.

forrás: mtva.hu, greenfo.hu, Origo.hu, hirado.hu, washingtonpost.com

Oldal tetejére

Vissza májushoz