A sportújságírók nemzetközi napja

 

A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) 1994. szeptemberében Párizsban tartott ülésén magyar javaslatra nyilvánította július 2-át a Sportújságírók Napjává, és az ünnepnapot a következő évtől, ’95-től ünneplik minden évben.

A dátum választás nem volt véletlen, ugyanis a nemzetközi szakmai szervezetet 1924. július 2-án, a párizsi olimpián összegyűlt sportújságírók alapították. Első kongresszusán 29 ország újságírói képviseltették magukat, az alapító nyolc nemzet között pedig Magyarország is fontos szerepet kapott. Ma több mint százötven ország tagja az újságírói szervezetnek.

MSÚSZ: a sportnemzet krónikása

Magyarország sportnemzet - hangzik el gyakran, ennek tükrében pedig nem meglepő, hogy a sportot a nagyközönséghez eljuttatók, úgymond reklámozók, azaz a sportújságírók szerepe talán meghatározóbb hazánkban, mint másutt Európában. A Magyar Sportújságírók Szövetsége által 1958 óta megrendezett Év sportolója szavazás presztízse pedig sokszor egy-egy világverseny eredményével vetekszik, mindig komoly visszhangot vált ki a sportolók edzők között.

Az MSÚSZ szerepének és feladatának megértéséhez pillantsunk vissza a kezdetekre. Még 1920-ban, az antwerpeni olimpia alatt vetődött fel az ötlet, hogy a sportújságírók alapítsanak nemzetközi szervezetet. A francia Frantz Reichel a belga Victor Boinnal közösen végezte el az előkészítő munkát, amelynek eredményeképpen 1924. július 3-án megalakult a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, azaz az AIPS. Első elnöke Frantz Reichel lett. Négy év múlva már egy magyar is a szűk vezetőség tagjának vallhatta magát, Vadas Gyula 1928-tól 1936-ig látta el az alelnöki teendőket.

Az AIPS 152-ig 17 kongresszust rendezett, 1954-től pedig évente kerül sor világtalálkozóra, majd a szervezet 1999-ben Budapesten ünnepelte 75. születésnapját. Ekkor nyilvánították július 3-át, azaz az alapítás napját a sportújságírás világnapjának.

Az 1999-es kongresszus mérföldkőnek nevezhető a Magyar Sportújságírók Szövetsége életében is. A hazai sportújságírók előbb a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) szakosztályaként tevékenykedtek, majd 1993-ban önállósították magukat. Az AIPS-ben mindig is a legaktívabb nemzetek közé tartoztak a magyarok, 1999 előtt már két kongresszust rendeztek, előbb 1965-ben majd 1992-ben. Az AIPS központja 1989-től 2006-ig Budapesten volt.

De térjünk vissza az 1999-es kongresszushoz, amely nem akármilyen nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki. Ennek oka többek között Boskovics Jenő ötlete volt, aki az Évszázad Legjobb Sportolói-díj megalapítását kezdeményezte. A világméretű szavazás eredményeképpen 25 sportoló érdemelte ki a megtiszteltetést, köztük két magyar: Puskás Ferenc, az Aranycsapat legendás kapitánya és Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó. A Vígszínházban tartott díjátadóra Budapestre érkezett többek között Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is.

Az MSÚSZ nemzetközi tekintélyét eddig hat magyar erősítette az AIPS vezetőségében, érdemes felidézni a névsort:

Vadas Gyula, alelnök, 1928-1936
Mamusich Mihály, alelnök, 1936-1939
Somogyi Vilmos, elnökségi tag, 1936-1939
Szombathy István, főtitkár-helyettes, 1964-1977
Gyulai István, főtitkár-helyettes, 1977-1992
Gyárfás Tamás, főtitkár-helyettes, 1992-1997
Boskovics Jenő, pénztáros, 1997-2005

2009-ben az AIPS Milánó-i közgyűlésén az elnökség tagjai közé választották Dobor Dezsőt.

A MSÚSZ szakmai és érdekvédelmi szervezetként hamarosan anyagi segítséget is tud nyújtani tagjainak, a Szombathy István Önsegélyező Alapítványon keresztül. Minden évben Feleki László-díjjal, Életműdíjjal, valamint világnapi elismeréssel jutalmazza az arra érdemes kollégákat. Az MSÚSZ képviselteti magát a Magyar Olimpiai Bizottságban, aktívan részt vesz a Nemzet Sportolója-cím odaítélésben. A sportújságíró tanácskozások és tájértekezletek mellett legfontosabb rendezvénye a Sportcsillagok Gálaestje, a magyar sport és közélet kiemelkedő személyiségeinek részvételével.

A magyar sportsajtó hallhatatlanja: Szepesi György
Budapest, 2012. február 21., kedd (MTI)

Szepesi György 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, egy nyilatkozata szerint azért, mert belátta, hogy a futballpályán messze nem olyan tehetséges, mint Puskásék. Az angyalföldi grundokon ismerkedett meg a focival, és bár alsóbb osztályban 1934-től 61-ig igazolt játékos volt, jóval többet tett a magyar labdarúgásért a pálya széléről. Összesen 14 futball-világbajnokságról tudósított, de otthon volt más sportágakban is, ezt többek között 15 olimpián bizonyíthatta riporterként. Egy híján éppen félszáz magyar olimpiai aranyérem megszületéséről számolhatott be a helyszínről.

Ő honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, lelkesen, magas hőfokon azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, s kesereg balsiker, vereség esetén.

Én még emlékszem, mikor a családdal a Tv-n néztük és a rádión hallgattuk a mérkőzés közvetítését. (Szerk.)

forrás: volgyiattila.hu, sportujsagirok.org, boon.hu

Vissza júliushoz