Emléknap a rabszolga-kereskedelemről és annak felszámolásáról
Augusztus 23-a, az emlékezés napja.
A rabszolga olyan ember, akit megfosztottak személyes szabadságától, tárgyként kezelik és mint ilyen, valaki másnak a tulajdona. A rabszolgák adásvételének a neve rabszolga-kereskedelem. Fontos jellemző, hogy a szabadságtól való megfosztás fizikai vagy intézményesített erőszakkal történik, célja a gazdasági kizsákmányolás. Hivatalosan ma a rabszolgaság a világ minden országában megszűnt. Ennek ellenére sok ember él ilyen típusú függőségben.
A Földközi-tenger térségében már a korai – homéroszi – korban szélesen elterjedt a rabszolgaság a házimunkák, mezőgazdaság és alkalmanként a hadi szolgálat területén. A rabszolgákat a harcok során szerezték, illetve utóbb továbbadták őket, és rabszolgaállapotukat gyermekeik is örökölték.
A római jogban a rabszolgák tárgyak voltak, amelyek felett a gazdájuk korlátlanul rendelkezhetett, és a háziállatok közé sorolták őket, így jogképesek sem voltak. Ám ennek ellenére nem lehetett egyszerű dolognak tekinteni, emberi mivoltát jogilag elismerték és ennek megfelelően a felettük való rendelkezést nem tulajdonjognak (dominium), hanem rabszolgatartói hatalomnak (dominica potestas) nevezték.
Az amerikai kontinens gyarmatosításával megújult az olcsó munkaerő iránti igény. A bennszülött lakosság nem volt erre képes, mert az európaiak által behurcolt betegségekre (például kanyaró és himlő) nagyon fogékonyak voltak. Másrészt az addigi életmódjuk sem tette őket alkalmassá a feudális termelési rendszerbe való hatékony beilleszkedésre. Kubában a bennszülött lakosságot teljesen kiirtották.
A rabszolgaság leginkább az USA déli államaiból ismert, mivel ezek az államok nagy számban importáltak Afrikából embereket mezőgazdasági munkaerő céljára. Ez több százezer afrikai életébe került. A rabszolgasággal együtt kialakult a fehérek rasszizmusa a fekete rabszolgákkal szemben.
Rabszolgaság Magyarországon:
a személyi szabadságuktól, emberi jogaiktól megfosztott, a munkaképességük szerint árucikként kezelt emberek története a honfoglalás előttre nyúlik vissza, amikor az uraknak voltak rabszolgáik. Ibn Ruszta (9-10. sz.) szerint „a szlávokat megtámadták, s foglyaikkal a tengerparton a rumi, bizánci birodalom egyik kikötő helyére vitték,... vásárt csináltak velük”. Mahmud Gardezi (11. sz.) szerint a magyarok „a ghuzokat, szlávokat, oroszokat meg-megrohanják, s azoktól rabszolgákat hoznak”. A rabszolgaságnak sajátos formája s jogi kerete alakult ki hazánkban; a magyar államot nem a rabszolgamunka éltette. A honfoglaláskor a lakosság békén maradt részét meghagyták otthonaikban (személyes szabadságukban), csak bizonyos szolgáltatásokra kötelezték; ezeket cselédnépnek, szolgáló népnek (servi) nevezték. A harcokban, kalandozásokban elfogottakat személyes szolgálatra kötelezték; földet műveltek, legeltettek, de részt vettek a család életében is.
Rabszolgaság a 20-21. században
Az emberkereskedelem, elsősorban a nő- és a gyermekkereskedelem az 1990-es évek óta az egyik legaggasztóbb jelenség a világban. Az emberkereskedelem a világ harmadik legnagyobb és leggyorsabb ütemben növekvő bűnözői iparága. Emberek millióit tartják rabszolgakörülmények között gyárakban, farmokon, otthonokban. Az utazás egyre gyorsabbá és egyszerűbbé válása, valamint az olyan új technológiák, mint az internet egyre szélesebb körű elterjedése következtében az emberkereskedelem egyre nagyobb méreteket ölt, a 21. század első éveiben az egyik leggyakrabban felmerülő témakörré vált az emberi jogok területén.
Az emberkereskedők
Emberkereskedők azok a személyek, akik felhajtják, szállítják, eladják és kizsákmányolják az áldozatokat, mindezt gyakran erőszak, vagy fenyegetés alkalmazásával teszik. Az embercsempészek által nyújtott szolgáltatások közé tartozik a szállítás, a segítségnyújtás, a hamis iratok beszerzése, valamint az elhelyezés. Gyakori jelenség, hogy a kereskedők maguk is áldozatai voltak az emberkereskedelemnek, kitűnő példát szolgáltatnak a nőnemű bordélytulajdonosok, akik egykoron önmaguk is űzték az adott iparágat. Az embercsempészet szervezettsége szempontjából három kategória különböztethető meg. Az első az alkalmi csempész, aki kevés pénzért kisszámú embert szállít; a második a kisméretű, de jól szervezett csoportokat jelöli, akik rendszeresen egy konkrét ország állampolgárait szállítják, azonos útvonalon és módon, és végül a harmadik kategóriát a szervezett nemzetközi embercsempész hálózatok alkotják. A kereskedők akár nemzeti, akár nemzetközi szinten is tevékenykedhetnek. Gyakran a kereskedők és áldozataik azonos nemzetiségűek, így a kereskedők jobban szót tudnak érteni áldozataikkal. A kereskedőket elsődlegesen két tényező motiválja: a magas profit és az alacsony kockázat. Az árak változóak, általában kis távon történő csempészés esetén a kereskedők 50–100 eurót kérnek el, de adott esetben egy migráns akár több ezer dollárt is fizethet. Előfordul, hogy az embercsempészek induláskor csak előleget kérnek, később az áldozatok utólag fizetnek, vagy ledolgozzák az adott összeget. Az embercsempészetből származó hasznot 2002-ben öt-hat milliárd dollárra becsülték.
A fogyasztók
Az emberkereskedők bevételei azoktól a vevőktől származnak, akik megveszik az emberkereskedő ipartól az adott termékeket, szolgáltatásokat, vagy személyeket. A fogyasztók csoportjába tartozhatnak olyan cégek, amelyek kizsákmányoló üzemeket szerződtetnek és működtetnek, valamint az olyan végfelhasználók, akik megveszik a kereskedők laboratóriumaiban előállított olcsó termékeket. Világviszonylatban nézve néhány ország a keresletet gerjesztő elsődleges célrégiónak számít. Néhány célországnak ugyanis kifejezetten kedvezhetnek a növekvő adóbevételek, a szexturizmus, vagy más források, amelyek összefüggnek idegen nemzetiségű áldozatok befogadásával és kizsákmányolásával a határaikon belül. A kereslet oldalát egyértelműen az olcsó termékek és szolgáltatások, valamint a kommerciális szex iránti vágy hajtja. Sok fogyasztó teljes mértékben tisztában van akcióinak kizsákmányoló jellegével, mint sok olyan cég, amely kizsákmányoló üzemeket szerződtet (ez az úgynevezett „sweatshop”). De előfordulhat az is, hogy adott fogyasztó esetlegesen nem tájékozódik kellő mértékben azon termékek forrásairól, melyeket megvásárol.
Az áldozatok
Az emberkereskedelem áldozatai a legtöbb esetben szegények, bevándorlók, csavargók vagy felügyelet alatt álló fiatalok, kisebbségek, elnyomottak, nők, gyerekek, valamint erőszak, háború vagy természeti csapások áldozatai. Az emberkereskedők elsősorban ezen csoportok tagjait célozzák meg, mivel ezek a személyek könnyen sebezhetők, s kiszolgáltatott helyzetükből adódóan sokkal befolyásolhatóbban a többi embernél. Bár a kereskedés áldozatai természetesen nem önkéntesen vesznek részt az adott bűncselekmény végrehajtásában, életkörülményeik gyakran olyan pozícióba sodorják őket, amelyben könnyen az emberkereskedők áldozataivá válhatnak. Mindezt elősegítik bizonyos tényezők, mint a szegénység; olyan lehetőségek hiánya, melyek befogadásukat elősegítenék; családon belüli erőszak vagy elhanyagolás, melyek a fiatalokat az utcára taszítják. A kereskedők sok áldozatot megtévesztenek hamis lehetőségek felvázolásával. Munkalehetőséget, jobb életkörülményeket, kedvező feltételeket biztosítanak elvben az áldozatoknak, akik csak később döbbennek rá, hogy kihasználják őket, erőszakkal bánnak velük, s olyan szörnyű dolgokat kell átélniük, melyek egész hátralévő életükre hatással lesznek. Tény, hogy napjainkban harminc-negyven millió illegális migráns van a világon, s az illegális migrációra épülő jogellenes cselekmények száma egyre nő. Az a személy, aki szabályosan lépi át a határt, később maga is illegális migránssá válhat, a tartózkodás és munkavállalás tekintetében. Ezek az emberek óriási kockázatokat vállalnak, hogy eljussanak egyik országból a másikba, s legtöbb esetben ezt a kiszolgáltatott helyzetet használják ki a bűnelkövetők. Az illegális migránsok többnyire húsz-harminc év közötti férfiak, akik alacsony szakmai képzettséggel rendelkeznek.
Az illegális migránsok leggyakrabban a jobb megélhetés reményében szánják el magukat az adott lépésre. A legfőbb úti célok Anglia, Németország, Spanyolország, Ausztria, Svájc, valamint Svédország. A tarifák ötven-négyszázezer forint körül alakulnak, attól függően, hogy csak egy egyszerű fényképcseréről, vagy valamilyen bonyolultabb műveletről van-e szó. Ezek segítségével azonban a hatóságokat megtévesztve, feltűnés nélkül átjuthatnak a határokon. Sokan azonban nem képesek kifizetni a kért összeget, így ezek a személyek megbújni kényszerülnek a vonatok padlásterében, motorterekben, a kamionok rakterében, vagy kisteherautókban. A magas tarifákból kifolyólag a migránsok körében gyakori az illegális munkavállalás és más jogellenes cselekmények elkövetése, azon célból, hogy kifizessék a csempészés díját. Ebből adódóan az illegális migráció veszélye egy adott országra nézve is felmerülhet, mivel a bevándorlók többsége koldulásból, prostitúcióból, bűncselekményekből tartja fenn magát. Az átcsempészett embereket napi tizennyolc órán át dolgoztatják, miközben alapvető létszükségleteiket csak minimális módon elégítik ki.
A nők gyakran válnak az emberkereskedelem áldozatává. A legtöbb esetben szexuális szolgáltatások nyújtására, erotikus munkára kényszerítik, megalázzák, megerőszakolják őket, és embertelenül bánnak velük. Sajnálatos tény, hogy egyre több a gyermekkorú áldozat, akiket szintén szexuális célok kapcsán, szervkereskedelemben vagy gyermekmunka elvégzése kapcsán alkalmaznak a kereskedők. A nyugati országokba sok kelet-európai gyermek érkezik, akiket gyermektelen családok fogadnak örökbe, természetesen illegálisan. A legveszélyeztetettebbek a tizenöt-tizenhét éves nevelőintézeti gondozás alatt álló lányok, akik jövője, anyagi helyzete kilátástalan. Az áldozatok az elvégzett „munkáért” fizetést alig vagy egyáltalán nem kapnak, pedig nem egy esetben éppen a jó kereset ígéretével csábítják el őket. Rengeteg lány jelentkezik különféle állásajánlatokra, amelyekben a hirdető jól fizető külföldi munkalehetőséget kínál. Az esetek jelentős részében ráadásul maga a hirdetés teljesen ártalmatlannak tűnik. A külföldi munkára jelentkező lányok többsége Ausztriában, Olaszországban vagy Franciaországban köt ki, s kiderül, hogy azok a személyek, akiket korábban munkaadóinak hittek, elvették minden papírját, és prostitúcióra kényszerítik őt.
forrás: wikipedia.org, katolikus.hu
Oldal tetejére
 Vissza augusztushoz
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Januári ünnepek
Februári ünnepek
Márciusi ünnepek
Áprilisi ünnepek
Májusi ünnepek
Júniusi ünnepek
Júliusi ünnepek
Augusztusi ünnepek
Szeptemberi ünnepek
Októberi ünnepek
Novemberi ünnepek
Decemberi ünnepek
Vissza augusztushoz
