A sztómások világnapja

 

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO október másodikát a sztómások Világnapjává nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet e betegek rehabilitációjára, illetve a sztómához vezető betegségek megelőzésére.

Kik ezek a személyek? Hogyan válik (válhat) valaki sztómássá? Mekkora csoportról van szó, hány sztómás él Magyarországon? Milyen körülmények között élnek, dolgoznak?

A sztóma egy olyan mesterségesen, sebészek által létrehozott bélnyílás a hasfalon, melyen keresztül a széklet a szervezetből távozni tud, és egy cserélhető zsákba jut. Alkalmazására olyan megbetegedések esetén kerülhet sor, melyek nem teszik lehetővé többé, hogy a bélsár a végbélen keresztül távozzon.
    
Milyen betegségek esetén van szükség sztóma kialakítására?

A vékonybélen általában akkor hoznak létre sztómát (ez az ileosztóma), ha valamely betegség, például colitis ulcerosa miatt a vastagbél teljes hosszát el kell távolítani.

A vastagbélen pedig (ez a kolosztóma) elsősorban az olyan vastagbél- és végbélrákok esetén, amikor a tumor a végbél záróizomzatához túl közel (kevesebb, mint 2 cm-re) helyezkedik el, vagy azt is érinti. Ilyen esetben a daganatot nem lehet biztonságosan eltávolítani, csak akkor, ha a záróizom is áldozatául esik a műtétnek.

A gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), bélelzáródás, familiáris colonpolipózis, diverticulitis, valamint a beleket is érintő, azokon áthatoló hasi sérülések esetén is gyakran sor kerül sztóma kialakítására.

Nagyon fontos a sztóma optimális helyének megfelelő kiválasztása. Nem jó, ha a nyílás túl közel van a köldökhöz, a bordákhoz, a lágyékhajlatokhoz, régi műtéti hegekhez, viszont elengedhetetlen, hogy úgy helyezkedjen el, hogy az a beteg számára jól látható és hozzáférhető legyen, mert csak így tudja azt megfelelően ápolni, tisztán tartani!

A sztóma kezelése könnyen elsajátítható, de felhelyezése a páciens számára komoly lelki megterhelést jelent, sőt, testképzavar kialakulására, az önértékelés csökkenésére is számítani kell! Sokan súlyos rokkantságként élik meg ezt az új állapotot, félnek a nyílás tisztán tartásától, korábbi életminőségük megváltozásától, a különböző korlátozásoktól, melyek a sztóma-viselés következményei. A páciensek többsége aggódik, hogy mások is látni fogják a zacskót a ruhán keresztül, vagy hogy a kellemetlen szagot a környezet is érezni fogja. Ezért nagyon fontos, hogy az orvosok és a nővérek a beteget már az operáció előtt alaposan tájékoztassák a műtétről és annak következményeiről, valamint azokról a nehézségekről, problémákról, melyekre a páciens a későbbiekben számíthat!

A műtétet követő napokban speciálisan képzett, úgynevezett "sztómás nővérek" segítenek a betegnek elsajátítani a sztóma kezelését, cseréjét (a túl gyakori csere feleslegesen irritálja a bőrt), tisztán tartását, a használt zsák eldobásának, a nyílás körüli szőrzet eltávolításának és a bőr megfigyelésének a módját -hogy az nincs-e begyulladva.

Tájékoztatják a pácienst a legmegfelelőbb bőrápoló szerek, krémek használatáról, a sportolási lehetőségekről, arról, hogy uszodai használatra léteznek vízálló zsákok, valamint, hogy bizonyos mozdulatok (pl. az emelés) kerülendők.

Léteznek sztóma-klubok is - Magyarországon is több helyen -, ahol a sztómát viselő betegek rendszeresen találkozhatnak egymással, megbeszélhetik nehézségeiket, tanácsokat adhatnak egymásnak, és segítséget kérhetnek szakemberektől is. Azonban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy ilyen helyzetben a családtagok és a barátok azok, akik figyelmességükkel, tapintatukkal a legtöbbet segíthetnek!

A sztóma megfelelő gondozása azért nagyon fontos, mert a nyíláson keresztül ürülő béltartalom könnyen bőrirritációt okoz, mely fertőzések és fekély létrejöttét segíti elő. Természetesen a székletürítés rendszeressége és a széklet állaga eltér a korábban megszokottól.

Vékonybél-nyílás (ileosztóma) esetén a széklet gyakoribb, hígabb és nagyobb volumenű, mint a végbélen keresztül ürített bélsár.

Vastagbél-nyílás (kolosztóma) esetében leggyakrabban a reggelit követően számíhatunk nagy mennyiségű székletre, azonban nagy egyéni eltérések vannak. Pár hónap elteltével szinte mindenkinél kialakul egy napi ritmus, rendszeresség, melyhez tud igazodni.

A nyílásra felhelyezhető zsák szénszűrőt tartalmaz, mely a kellemetlen szagokat nagyrészt elnyeli, azonban ajánlatos a tojás és a hal fogyasztását kerülnie a betegeknek, mielőtt közösségbe mennek. Mindenki leginkább saját maga tudja kikísérletezni, hogy milyen ételek fogyasztása okozza a legkevesebb panaszt, és mik azok, amiket kerülnie érdemes (például szénsavas italok, sör). Ajánlatos több folyadékot és sót fogyasztani az átlagosnál, főleg ileosztóma esetén.

A betegeknek rendszeresen kontrollvizsgálatra szükséges járniuk, hogy az esetleges vitaminhiány, sztómaszűkület (stenosis), bőrgyulladás, tályog, sztóma körül kialakult sérv, vagy más egyéb szövődmények időben felismerhetőek legyenek!

Ha valaki sztómaviselővé válik, az természetesen nagy pszichés megrázkódtatáson megy keresztül. Viszont a napjainkban rendelkezésre álló, szagokat át nem eresztő, könnyen kezelhető, kisméretű, a bőrön jól rögzülő zacskók, és a korszerű bőrápolási termékek használatával, valamint a sztómás-nővérek tanácsainak segítségével a páciensek többsége egy normális, komplikáció-mentes életre számíthat!

forrás: webbeteb.hu

Az oldal tetejére

Vissza októberhez