A halálbüntetés elleni harc világnapja - október 10.



 

2007. december 18-án az ENSZ Közgyűlése Olaszország javaslatára megszavazta a globális halálbüntetés eltörlésének moratóriumát

2008. december 18-án megerősítve az előző felhívást, a Közgyűlés újabb állásfoglalást fogadott el, az alábbi szavazati aránnyal.

 2008-as közgyűlés szavazássa   Mellette (106)   ellene (46)   tartózkodott (34)

A halálbüntetés alkalmazása helyrehozhatatlan hibával járhat, mert egyetlen büntetőjogi rendszer sem képes kizárni azt a kockázatot, hogy ártatlanokat ítéljenek el.

Kevés, az embernek maradás szempontjából olyan fontos világnap létezik, mint éppen ez a világnap.
 
Az ember születésével együtt egyetlen jogot egészen biztosan elnyer, és ez az élethez való jog. Az életet sokféle módon el lehet venni, ám ezek közül egy sem lehet jogos, mert embert senki nem ruházhat fel az élet elvételének jogával.

A halálbüntetés elleni küzdelem egyidős magának a halálbüntetésnek a bevezetésével. Szinte egyetlen olyan történelmi kort sem ismerünk, amikor halkabban, vagy hangosabban, de ne hallatták volna hangjukat azok, akik ellenezték a halálos ítéletet. A legrégebbi feljegyzett tiltás, amely beszüntette, Toscnában született 1786-ban.

A világ jogtörténete nem is számos, sokkal inkább számtalan olyan esetet ismer, amikor ártatlan embert végeztek ki, már pedig ellentétben az egyéb ítéletekkel a halálraítéltet nem lehet rehabilitálni, az élet kioltása olyan végleges tett, amely minden esetben visszaszáll annak kiadójának fejére, hiszen az életet csak az Isten, vagy nevezzük bárhogy a végzetet, veheti el.

Szemet szemért! - mondja az ókori jog, nos, ha ez ma is igaz lenne, igen sok fél és egészen vak ember élne közöttünk. Arról nem is beszélve, hogy a büntetés soha nem lehet végérvényes és megváltoztathatatlan, mert az valami olyasmit tételezne fel, hogy létezik valaki - nevezetesen a bírói testület - amely tévedhetetlen. Ez a lehetőség viszont anulálná az ember legszebb jogát - a tévedés lehetőségét - hiszen többek között éppen tévedéseink, az igazság, és ily módon az igazságszolgáltatás útján való botladozásunk, esendőségünk bizonyítja a legfényesebben emberi, tehát esendő mivoltunkat.

Az persze vitán felül áll, hogy vannak olyan cselekmények, amelyek elkövetői, igenis megérdemelnék a halálos ítéletet, ám bőségesen elég ezt dekralálni, és tilos kivitelezni, hiszen mi történik akkor, ha évek, évtizedek után esetleg kiderül, hogy ártatlan ember halt meg ok és indok nélkül. A jogalkotó nem eshet abba a hibába, hogy olyan gondolatok, kívánságok hálójába keveredjen, ami ugyan népszerűvé teheti, ám gyilkossá is változtathatja. Az egyes ember esetében is elítélendő a korlátlan bosszúvágy, ám ha egy társadalom ilyen, attól mentsen meg mindenkit a jó sorsa.

Jól tudom, sokan most összevont szemöldökkel sorolják azokat a nagyon is demokratikus országokat és államokat, ahol a halálbüntetés még érvényben van, és azt kérdik magukban, hogy akkor hogy is van ez? Nos szerintem - és hangsúlyozom ez csak egy magánvélemény - előbb utóbb mindenhol megszüntetik a halált, mint büntetést, csak van, ahol a politika, és a társadalom még ilyen - olyan okokból fél meghozni ezt a nagyon is időszerű döntést.

forrás: stop.hu, egeszseginfo.hu, wikipedia.com

Vissza októberhez