A házasság világnapja

"Egy erős kapcsolatban csupán egyféle gond létezik - a közös gond."

(Richard Templar)

A Házasság  világnapját február második vasárnapján ünneplik immár világszerte, amely 1980-as években indult útjára Amerikából a házaspárok kezdeményezésére.

A házasság védőszentje Szent Miklós.

Célja a házasság népszerűsítése, annak bemutatása, hogy léteznek még jó, tartós és boldog házasságok férfi és nő között, és az egészséges társadalom alapja a jó házasságon nyugvó egészséges család.

A házasság egyéb formái is léteznek: számos társadalom ismeri a poligámiát, ahol egy személynek több házastársa lehet. 2001-től kezdve számos ország jogrendszerében a házasság fogalma kiegészült az azonos neműek között kötött házassággal.

A „házas” szó: nős, illetve férjezett, a „házastárs” pedig az együttélést jelenti.
Az okok amiért az emberek házasodnak széles körben változnak, de általában a következők: törvényes, társadalmi és gazdasági stabilitás; egy családi egység létrehozása; gyermeknemzés és gyermekek nevelése; szexuális kapcsolat  legitimizálása; a szeretet nyilvános nyilatkozata.
A többférjűség, vagy poliandria, az a családi forma, amelyben egy nőnek egyidejűleg több férje van. A többnejűség, vagy poligínia az a családi forma, amelyben egy férfinak egyidejűleg több felesége is van.

Magyarországon, a polgári házasságot 1894. évi XXXI. törvénycikk szentesítette 1894. december 9-én, mely kimondta, hogy házasságot kizárólag csak az erre illetékes polgári hatóságok előtt lehet megkötni, jelenleg az 1952. évi IV. törvény van életben.

Mára ez az ünnep egy egész hétre nőtte ki magát, országszerte izgalmas programok sorával készülnek, hogy a házasság intézményét népszerűsítsék az emberek között. Az is szokás, hogy ennek a hétnek mindig van egy „házaspár arca” is – olyan valakik, akik hiteles, tanúságtevő életet élnek, s akik aktív tagjai egy-egy közösségnek. 2013-ban a szervezők választása Várnagy Andreára és Farkas Zsoltra esett.

Számos nagyvárosban programokat szerveznek, valamint vendéglátók kedvezményeket hirdetnek ezekre a napokra, amely a világnap utáni hétre terjed ki hazánkban.

Az egyház is hívja a családokat, idézet Bíró László püspök leveléből:

"Korunkban nagy a kísértés, hogy az egész életre szóló hűségben megélt házasság helyett az alkalmi, a jelen pillanatban kellemes párkapcsolatot válasszuk. Látszólag könnyebb kölcsönös elkötelezettség nélküli párkapcsolatban élni, „élvezni” az életet, nem vállalni „felesleges” felelősséget gyerekekért, idősödő családtagokért, egyáltalán másokért. A kísértő azt sugallja, hogy jogunk van jól élni és mindent a saját egyéni javunkra kihasználni; a jólétet magunknak kell megteremtenünk, csak magunkra számíthatunk, nem várhatunk segítséget sem másoktól, sem Istentől – ha egyáltalán létezik –, ne is hallgassunk tehát azokra, akik természetfeletti valóságokról ábrándoznak. Elegendő csak a házasság és a család körüli jogi és gazdasági szabályozás jelenlegi tendenciáira utalnunk, ezek ma Európában és a világban többnyire a kísértő logikáját követik.

Aki az éhes embert arra biztatja, hogy ugyancsak éhes családjának bármi áron szerezzen kenyeret, látszólag valami jó irányába akarja terelni: ha majd jóllaktatok, akkor foglalkozzatok magasabb rendű értékekkel. „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik” (Mt 4, 4) – válaszolja Jézus a kísértőnek. Ha a családok nem élnek Isten igéjével, azaz nincs bennük szeretet, szolidaritás, az igazra, a jóra és szépre törekvés, hiába van gazdagon megrakott asztaluk, békétlenek és boldogtalanok lesznek. Az a társadalom, amely ilyen, csak a pillanatnyi jólét és élvezet bűvöletében élő családokból épül, előbb-utóbb összeomlik. Éppen ezért az egész társadalom érdeke, hogy minden családnak jusson elegendő kenyér. Globalizálódó világunkban egyre sürgetőbb, hogy a családon belüli és a családok közötti szolidaritás határai egyre tágabbak, szélesebbek legyenek.

A fogyasztói társadalmak azt hirdetik, hogy ha az emberek mindent megszereznek, amit a piac kínál, akkor boldogok lesznek. A reklámok boldogan mosolygó családokat mutatnak, amint egy új gépet, tisztítószert, vagy bútort vesznek használatba. Amit eddig nehéz, fárasztó munkával érhettek csak el, azt most az új csodaszer játszva megoldja: tehát vásárolni, fogyasztani, a régi elavultat eldobni! Sajnos ehhez sok pénz kell, sokat kell tehát dolgozni, a családtagok pedig ritkán érnek rá egymással beszélgetni, egymás gondját-baját megtárgyalni, a többiek életébe bekapcsolódni. A kísértő pedig elérte célját: Isten helyére az aranyborjú került. Az ilyen családokra épülő társadalom jövője reménytelen."

by: VEJ

forrás: ewk.hu, wikipedia.hu, hazassaghete.hu

Vissza februárhoz