A budapesti Néprajzi Múzeum napja

2002-től rendezzük meg március 5-én a Néprajzi Múzeum Napját.

1872-ben e napon nevezték ki igazgató-őrré a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárába Xántus Jánost, aki délkelet-ázsiai gyűjtésével megalapozta az önálló néprajzi gyűjteményt. A muzeológia hagyományosan ezt a napot tartja a Néprajzi Múzeum alapítási dátumának.

A Néprajzi Múzeum Napja rendezvény célja, hogy minél szélesebb réteget szólítson meg és csábítson be a múzeumba, keretet adjon a szakemberek és az érdeklődő látogatók találkozásának, lehetőséget nyújtson a tapasztalatok és ismeretek átadására, a vélemények kicserélésére.

A jelenlegi múzeumi épület Hauszmann Alajos tervei alapján 1893-96-ban épült fel Királyi Kúriának Havel Lipót cseh származású építőmester kivitelezésében. 1949-ig a legfelsőbb törvénykezés palotájaként szolgált, tehát ez volt az egykori Igazságügyi Palota.

A múzeum állandó kiállítása „A magyar nép hagyományos kultúrája” címmel a népi kultúrát mutatja be a magyar parasztság hétköznapjainak és ünnepeinek tárgyi emlékein keresztül.

A néprajzi és műgyűjtésnek az ünnepi tárgyak gyűjtése volt a legkedveltebb területe. Ezek az úgynevezett klasszikus néprajzi tárgyak, melyek a múzeum gyűjteményének törzsanyagát képezik.

A két háború közötti időszakban a falusi és városi háztartásokban az ipari tárgyak kaptak nagyobb szerepet. Ezeknek a gyűjtése, értékelése, adatolása csak kivételes esetekben történt meg – ott és akkor, ahol és amikor speciális kutatások folytak, illetve ahol sajátos kiállításokhoz volt szükség rájuk.
Később a néprajzi tárgygyűjtés érdeklődési körébe is kerültek, valamint egyre nagyobb számban vannak jelen a múzeumokban és a családi gyűjteményekben, ahol a nagyszülők generációjának tárgyaiként becsülik meg.
A falusi és városi háztartásokban rengeteg van belőlük, nagyobb részük ma már műtárgyértéket és sajátos történelmi időszakot képvisel, hangulati értéket hordoz. Továbbá sajátos társadalmi helyzetet jelképeznek, amely miatt a műtárgy kereskedelmi piacán is megjelennek (például szarukeretes szemüveg, ezüst cipőgomboló, zománcos fazék fedővel, táncrend, emlékkönyvek stb.).

Múzeumi értéket képviselhet egy korabeli képeslap, egy film mely bemutat egy letűnt foglalkozást, egy festmény, mely korabeli életképet ábrázol, vagy egy bútordarab  századdal korábbról.
 

Sokan nem gondolják, hogy otthon „műtárgyak” veszik őket körül. E „szokatlan” tárgyak beazonosítására vállalkoznak a múzeum munkatársai a hagyományos néprajzi tárgyak meghatározása mellett.

forrás: wikipedia.org, folkradio.hu
 

Vissza márciushoz