A magyar-lengyel barátság napja
 

1990-ben rendezték meg először a modern kori visegrádi csúcsot, ami kiszélesítette Lengyelország és Magyarország, illetve több szomszédos állam közötti együttműködést.

2007. március 12-én a magyar Országgyűlés, majd március 16-án a lengyel szejm nyilvánította, március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává.

A magyar és lengyel államok körülbelül ugyanabban az időben alakultak ki, hasonló, de nem ugyanolyan körülmények és feltételek mellett. Közép-Európában évszázadokon keresztül azokat a területeket foglalták el, ahol a keleti és a nyugati civilizációk kereszteződtek. Már ezek a feltételek és körülmények is befolyásolták és irányították a magyar és lengyel nemzetek sorsát.

Ezek nagymértékben forrásává váltak annak a jelenségnek, amit magyar–lengyel barátságnak nevezünk. Erről a barátságról sokat írtak, kifejezésre jutott mindkét nemzet művészetében, irodalmában, történelmi irataiban és a publicisztikákban.

Az egyik legnagyobb magyar költő, Arany János egyszer azt írta:
„A magyar szívesen üdvözli a lengyelt, az ismeretség új, de a barátság régi.”

A 19. századi lengyel publicista Stanislaw Worcell pedig ezt a gondolatot a következőképpen fejezte ki:

„Magyarország és Lengyelország két ősi tölgyfa, mindegyikük külön és önálló törzzsel, de gyökerei szélesen szétterülnek és összefonódnak a föld felszíne alatt, és láthatatlanul összekapcsolnak egymással.
Innen van léte és frissessége az egyiknek, valamint élete és egészsége a másiknak. "

A régi magyar és lengyel történetet elemezve hasonló társadalmi szerkezetet találunk, hasonló politikai és szociális rendszert és közel azonos állami problémákat. A függetlenség elvesztése, az idegen uralom hosszú évei, a szabadság elvesztése, a szabadságharcok, a külföldi száműzetések, a függetlenség jelszavai a két ország legtipikusabb politikai és szociális problémái közé tartoztak. Hosszú idegen elnyomás sújtotta mindkét nemzetet.

A kultúrában még élesebbek a hasonlóságok. Függetlenül az idegen inspirációktól, a nyelvi és mentalitásbeli különbségektől, a lengyel és magyar kultúra formában és tartalomban a legközelebb állnak egymáshoz közép-Európában. Beleértve az építészeti stílusokat is, a várak, nemesi kastélyok, városházák stílusát is. A kultúrában is tapasztalhatók kölcsönös átszivárgások. A Kárpátok nem jelentettek akadályt, nem elválasztották, hanem összekapcsolták a két népet. Manapság sem választanak el minket, amikor már nem szabnak gátat a határok.

„A két tölgyfa gyökerei “, melyek a két nemzetet szimbolizálják, továbbra is egybenőve, összekapcsolódva alkotják az erős, tartós, hagyományos magyar–lengyel barátságot. A lengyel–magyar kapcsolatokról beszélve nem lehet figyelmen kívül hagyni a konfliktushelyzeteket sem. Arról, hogy Lengyelország életerős érdekei gyakran a magyartól eltérő irányba mentek. Az akkori Lengyelország politikája a Balti-tengerrel és a keleti határral volt összekapcsolva, a magyar érdekeltségek pedig dél- és délkelet-Európához fűződtek.

A magyarok és a lengyelek nem tartoznak közös nyelvcsaládhoz. Ezt a barátságot a politikai uniók, a királyi családokon belüli házasságkötések és közös szentjeink szilárdították meg.

„Lengyel–magyar két jó barát,
Együtt harcol, s issza borát”

Ez a versike emlékeztessen ősi kapcsolatunkra!

by: VEJ

forrás: wikipedia.org, muvelodes.hu

Vissza márciushoz