Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25, Jézus fogantatásának ünnepe,  9 hónappal Jézus születése előtti nap.

A hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt. A néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust.

Népszokások ezen a napon:

A magyar vallásos néphagyományban Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Egy 16. sz. csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt. Az egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan apát barokk kápolnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista templomok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet.

Országszerte általános szokás, hogy Boldogasszony ünnepén kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. A göcseji archaikus néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni v. levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ugyanis annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniok.

Hasonlóképpen vélekedik Zagyvarékas népe is: nem szabad kivágni, amíg magától ki nem szárad. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle. Ilyen fákról azonban igen jó oltani, mert az új oltáson áldás lesz.

Bátya délszláv-m. faluban az ünnepen ügyes kezű emberek szívességből házról házra járnak oltani.

Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek.

Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.

Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt.

A csíkszentmártoniak az ünnepen szedik az oltóágakat; s úgy tartják, hogy ahány nappal szólal meg ünnep előtt a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat.

Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha Boldogasszonykor már nincs hó a vetéseken.

Nemesbükön a szőlő négy sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen.

A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg.

Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.

A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését.

A méhészek a kaptár bejáratához is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek.

Hangonyban szintén szemeznek, fát ültetnek, de még vörösbort is isznak e napon.

Bazin szlovák népe e napon szalmakoszorúval övezi a gyümölcsfák törzsét, hogy majd bőven teremjenek. A szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak.

Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett.

Németpróna népe is úgy tudja, hogy Boldogasszony napján jönnek meg az énekesmadarak.

A bánáti bolgárok vörösbort isznak és pattogatott kukoricával vendégelik meg egymást, hogy egész éven át egészségesek maradjanak. Az ünnepen ivott vörösborról az a hiedelem, hogy vérré válik az emberben. A pattogatott kukoricával a természetet akarják varázslattal rügyfakadásra bírni.

A szabadkai bunyevácok Boldogasszony napján, amikor a természet téli álmából ébredezik és a fák ismét éltető nedvvel telnek meg, összejönnek (krvaca), hogy ők is szaporítsák vérüket. Ez vörösborral történik: a gazda végigkínálja vele egész háza népét.

A vegyes ajkú Kelebián a szokást a többségi magyarok is eltanulták bunyevác szomszédaiktól.

Vörösbort szokott inni Dány magyar népe is.

Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony e napon könnyebben megfogan.

A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, melynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása.

Az erdélyi románok ünneplése tele van tilalmakkal. A tehenet nem viszik bikához, a Boldogasszony napi tojások elzápulnak. Ellenben a jószágokat mind kihajtják a mezőre, a gyümölcsösben tüzet gyújtanak, a fákat megtömjénezik. Boldogasszony napjához monda is fűződik, mely az ünneprontás hiedelemvilágába tartozik.

Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey család barokk, szépen felújított kápolnája. A legenda szerint az egyik Inkey báró féktelen gőgjében elhatározta, hogy épp Boldogasszony napján vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a báróra és rágni kezdte a tagjait. Hiába zárkózott be előlük a szobájába, szenvedéseibe belepusztult, és fölravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette a kápolnát.

by: VEJ

forrás: jelesnapok.hu, katolikus.hu

Vissza márciushoz