Debrecen napja - április 11.

Debrecen környéke már az ókorban is lakott hely volt. Az időszámításunk szerinti nyolcadik évszázad végéig vándorló életmódot folytató magyar nép Közép-Európába érkezéséig (a honfoglalásig) sok-sok nép (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok, bolgárok) lakta, uralta e tájat. A mai Debrecen pereme gyakran volt nagy birodalmak, népek közötti határvidék. A város északi részén lévő Nagyerdőben és a keleti erdős pusztákon megtalált Ördögárok is nagy határvédelmi rendszer része volt. (A védővonalat képező mély és széles árok – amelyen az átjutást az oldalába és mélyébe beásott kihegyezett rönkfák akadályozták – egy kis rekonstruált része ma is látható a városból keletre, a Vámospércs felé vezetõ út déli oldalán, a „Zsuzsi” erdei kisvasút csereerdői megállójánál.) A négy égtájat összekötő utak találkozásánál több falu összeolvadásából létrejött Debrecen településtörténete a honfoglalás utáni évszázadokban alig ismert. Annyi bizonyos, hogy a tatárjárás utáni évtizedekben kezdett kiemelkedni a környékbeli falvak közül. A város neve 1235-ben, egy egyházi okiratban olvasható először.

 

A vallási reformmozgalom hamar gyökeret vert Debrecenben, amely a 16. század derekától kizárólag protestáns lakosságúvá vált. Debrecen építészeti jelképe, a kéttornyú református Nagytemplom helyén évszázadokig állt gótikus (Szent) András-templom hányatott sorsa híven tükrözi a város életét.
A sokadszor leégett templom múlt század elején történt lebontásáig leégések, újraépítések egymást követő láncolata jellemezte a város és lakói mindennapi életét is. A teljes egészében magyar népességű, büszke város mozgalmas történetében a kíméletlen sarcok, tűzvészek, teljes kiürítéssel járó menekülések, fosztogatások, elemi csapások, járványok gyakran váltották egymást. 

1693-ban – sok-sok szolgálat, adomány elismeréseképpen – Magyarország szabad királyi városai közé emelte Debrecent I. Lipót. A kiváltság törvénybe iktatásáról szóló, 1715. évi 108. törvénycikk egyik passzusa nyomán, két és fél évszázad kényszerű távollét után visszatért a „kálvinista Rómába” a római katolikus egyház. A város által adományozott templomtelken a piarista szerzetesek vállalták a missziót és hamarosan felépült templomuk is, a mai Szent Anna-székesegyház.

Forradalom és szabadságharc

Az 1800-as évek első felében Európában és Magyarországon is zajló polgári és forradalmi mozgalmakhoz vegyes érzelmekkel viszonyult a változásokat hagyományos óvatossággal fogadó város. Ám az 1848-as magyar forradalom Debrecenre is nagy hatással volt. Az események nyomán kibontakozó szabadságharc Debrecennek különleges szerepet szánt: 1849. év első felében, öt hónapra ide költözött az ország kormánya, így Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság őrvárosa” lett. Az Országgyűlés a Református Kollégium oratóriumában tartotta üléseit. A szabadságharc világhírű vezére Kossuth Lajos itt, Debrecenben, a református Nagytemplomban mondta ki a Bécsben székelő osztrák uralkodóház, a Habsburgok trónfosztását, Magyarország függetlenségét. A város lakossága önkéntesekkel és anyagi javakkal támogatta a kibontakozó szabadságharcot, amelynek döntő csatája itt, Debrecen nyugati részén zajlott le 1849. augusztus 2-án. Az ütközetben az osztrák uralkodó segítségére siető hatalmas túlerőben levő orosz cári csapatok döntő vereséget mértek a magyar honvédségre.

A szabadságharc után

A 19. sz. közepének viharos eseményei után lassan konszolidálódott a város helyzete. Debrecent 1857-ben érte el Pest felől a vasút. A hamarosan vasúti gócponttá vált városban nagy ipari fejlesztések kezdődtek. (Megnyílt a mai agrárfelsőoktátás és a pallagi mezőgazdasági középiskola elődjének tekinthető Gazdászati Felsőbb Iskola és a Földmíves Iskola; malmok, gázgyár, cukorgyár, téglagyár, vasúti járműjavító, dohánygyár épült; bankok, biztosítók települtek a városba.)

A külső megjelenésre is egyre többet áldozó, szépülő városban 1865-ben nyitották meg a mai Csokonai Színházat. Kórházak, egyházi és világi iskolák, laktanyák, templomok épültek. Új épületben kezdte meg működését a Királyi Táblabíróság.
A Piac utca látványa a helyi (gőz)vasúttal, parkokkal és egyre szaporodó emeletes házakkal lassacskán nagyvárosi jellegűvé vált. A századfordulón átívelő beruházások során épültek fel az egyetemi klinikák, az 1944-ben lebombázott vasútállomás, az Arany Bika Szálloda grandiózus épülete, vagy az új megyeháza.

A Nagyerdőbe vezető út mentén és közelében, a volt Sétakertben drága villák épültek. A századvég nagyvárosi építkezései, a közparkok létesítése, a Nagyerdőben a múlt század elején fellelt gyógyhatású vízre 1823-ban felépült fürdőház (Vigadó) és környékének tervszerű rendezése is a vitathatatlan fejlődést mutatja. A nagyvárossá válás látványos jeleként 1884-ben, a fővárost is megelőzve épült Debrecenben gépi vontatású közúti vasút. A századunk tízes éveitől kezdve villamos meghajtású közlekedési eszköz, még ma is közel azonos nyomvonalon szállítja az utasokat a vasútállomástól a Nagyerdőbe.

Az első világháború, az azt követő forrongások, a román megszállás, majd a világháborút lezáró békediktátummal kialakított országhatárok között Debrecen – történelmében nem először – az ország szélére sodródott. A megváltozott körülmények között a gazdasági válság, az eladósodásból való kilábalás egyik kiútját a külkapcsolatok, a turizmus fejlesztésében látták és találták meg a város vezetői. Ennek keretében került sor a húszas-harmincas évek során a Nagyerdő parkerdejének nagyszabású rendezésére, fejlesztésére, benne az oktatást, gyógyítást, gyógyulást, pihenést, sportolást, kegyeletet szolgáló létesítmények megvalósításával (egyetemek, klinikák, fedett uszoda, Magyarország első stadionja, az erdei köztemető). Jó kezdeményezésnek bizonyult a városi tulajdonú óriáslegelő, a Hortobágy mint turisztikai látványosság bekapcsolása a nemzetközi turizmusba. Ekkor fejezték be – többek között – az egyetem építését is.

1945 után

A II. világháború végén a bombázások és más harci cselekmények szinte megsemmisítették a nagyvárost. Az esztelen pusztításban az épületek 70%-a szenvedett valamilyen sérülést (több mint fele romba dőlt, vagy súlyosan sérült lett). Amikor 1944-ben megindult a Debrecenben évszázados hagyományokra visszamutató „főnixi” újjáéledés, helyreállítás, egy rövid időre ismét Magyarország fővárosa lett Debrecen: itt ülésezett a háború végén az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A harcok elülte után a városi gazdák, iparosok, kereskedők a világégés előtti állapotok helyreállításához fogtak hozzá. Ezúttal azonban a történelem egészen más irányt mutatott. A tulajdonrendszer erőszakos megváltoztatása évszázados hagyományok, beidegződések kényszerű feladását jelentette. Nem csak polgárai, de Debrecen, a nagybirtokos város is elvesztette birtokait és területének több mint felét. Egyebek mellett elcsatolták Hortobágyot, megszűnt Gut és Savóskút hatalmas erdői feletti rendelkezési joga. A város határából kisebb-nagyobb területek a környező falvakhoz kerültek, illetve új községeket alakítottak ki külsőségein (Ebes, Nagyhegyes).


Az 1950 és 1956 közötti esztendőket a nagyarányú iparosítás jellemezte a városban. Ebben az időben jött létre például a Hajdúsági Gyógyszergyár, az Orvosi Műszergyár, valamint a Magyar Gördülőcsapágy Művek. Az ipari munkásság aztán az egyetemi ifjúsággal összefogva az élére állt 1956. október 23-án a debreceni forradalmi eseményeknek. Aznap – a budapesti tüntetést megelőzve –, már délelőtt 11 órakor az felvonultak a debreceni egyetemisták, követeléseiket már délután megjelentette a Néplap, s kora este itt dördült el az első – halálos áldozatokat is követelő – ’56-os sortűz az országban.
Az 1956-ot követő időszakban Debrecenben a hagyományos iparágak megerősödése mellett újabb ipari tevékenységek jelentek meg. A város gazdasági potenciálját – a gyógyszergyáron, az orvosi műszergyáron és a csapágygyáron kívül – többek közt a vasúti járműjavító, a nyomda, a dohánygyár, a baromfifeldolgozó, a tejipari vállalat, a konzervgyár, a húsipari vállalat, a ruhagyár, a megyei építőipari vállalat, a házgyár, a híradástechnikai gyár, a mezőgazdasági gépgyár reprezentálták. A hatvanas évektől a város lélekszámának gyarapodásával párhuzamosan a hagyományos életkeretek is átalakultak. A Debrecent körülvevő kertségek egy részének helyén (Libakert, Vénkert, Újkert, Tócóskert) lakótelepeket létesítettek. A történelmi belvároson ütött sebet a Kölcsey Ferenc művelődési központ megépítése, mely létesítmény ennek dacára a város és a megye kulturális életének valódi centruma lett.
Az 1989-1990-es rendszerváltás Debrecen gazdaságát érzékenyen érintette. A nagy múltú, több ezer embert foglalkoztató üzemek fokozatosan tulajdonost váltottak, megszűntek, átalakultak. A napjainkig (2007) eltelt időszakban a város korábban jelentős ipari üzemei közül eredeti formájában megszűnt a csapágygyár – maga az iparág viszont továbbra is jelentős foglalkoztató –, a baromfifeldolgozó és a dohánygyár. Jelentős fejlődésnek indult azonban például a gyógyszergyártás, a város ipari parkjába világszínvonalú méréstechnikai termékeket, gép- és autóipari alkatrészeket, elektronikai cikkeket, turbinaalkatrészeket gyártó üzemek települtek, s – nem csekély mértékben a helyi beruházásoknak is köszönhetően – megerősödött az építőipar is. Több multinacionális kereskedőcég hozott létre bevásárlóközpontokat a városban. Mára új atlétikai edzőcentruma, sportcsarnoka, versenyuszodája, konferenciaközpontja van Debrecennek, s megújult a város főtere is. Az infrastrukturális fejlődés lehetőséget adott arra, hogy például 2005-ben felnőtt szerenkénti tornász-világbajnokságot, divízió I-es jégkorong-világbajnokságot, valamint hőlégballon Európa-bajnokságot rendezzen a város. 
Egyre emelkedő tendenciát mutat a város tulajdonában lévő Debreceni Repülőtér forgalma, s a város elérhetőségét nagyban javította az, hogy immár az M3-ashoz csatlakozó M35-ös autópályán is elérhető. 

Debrecen és környéke látnivalói:

Déri Múzeum

Déri Frigyes 1920. október 18-án adományozta művelődéstörténetileg rendkívül jelentős gyűjteményét a magyar államnak azzal a megkötéssel, hogy Debrecenben múzeumot emelnek bemutatására. Azért esett választása e városra, mert egyeteme volt, s így hallgatók révén, akik a tárgyak segítségével közvetlen tapasztalati ismereteket szerezhettek távoli kultúrákról, gyűjtő tevékenysége új értelmet kapott.

Kossuth tér és a Református Nagytemplom

Az a tér és az a templom, amely minden időben az események középpontja és a történelem színpada volt. A magyar reformáció központi temploma melynek nagyságát méretén túl az is jelzi, hogy hatalmas ikertornyainak 56 mázsás Rákóczi harangja szép időben egészen Hortobágyig hallatszik el.

Református Kollégium

Az „ország iskolája”, a rend és a szigor intézménye immár több mint 450 éve. A falai között fejlődött a cívis kultúra, dőlt el több ízben az ország sorsa és nevelkedett a magyar irodalmi élet több nagysága. Ezek emlékét őrzi az Oratórium, a Nagykönyvtár valamint a Iskolatörténeti és Egyházművészeti kiállítások.

Szent Anna Székesegyház

Volt idő, mikor Debrecen katolikus híveinek száma -kis túlzással- egy családra szűkült, mára mégis püspöki megyeszékhely, melynek történelmét a székesegyházban látható kiállítás mutatja be. 2011-től a Torinoi lepel hiteles másolata is megtekinthető itt.

Nagyerdő és az Aquaticum Mediterrán Élményfürdő

Debrecen az az élhető nagyváros, ahol elérhető távolságban van a természet csendje, gyógyító ereje. Az ország első természetvédelmi területén, a Nagyerdőn 67 fokos termálforrásból tör fel a gyógyvíz, ahol egyszerre pihenhet és szórakozhat minden korosztály.

Debreceni Egyetem főépülete

Város a városban, mely immár 100 éves múltra tekint vissza. Az impozáns épület hangulatát a közel 60 000 hallgató morajlása teszi különlegessé, melynek bárki részese lehet akár, mint látogató, akár a magyar nyelvet tanulva a Nyári Egyetem hallgatójaként.

Hortobágyi Nemzeti Park

A töretlen látóhatár élménye, a ma is létező délibábok, a legelő gulyák és ménesek, bólogató gémeskutak látványa, a vizes élőhelyek nyüzsgő madártömegei, az éjszakai csillagos égbolt zavartalan élvezete, a kamilla, a menta és az üröm illatosan hullámzó tengere ma is része a Hortobágynak. Engedje magát szabadon Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján!

Hortobágyi csárdák

Az elmúlt századok „autópálya pihenőinek” hangulatát idézi fel a Kadarcsi Csárda, a Hortobágyi Nagycsárda, és a Meggyes Csárda. A korhű berendezések és a hamisítatlan helyi ízek hűen tükrözik a betyár korszakot és a Hortobágy környéki csárdák életét.

Hortobágyi Kilenclyukú Híd

A Hortobágy jelképe, az azonos nevű folyó felett átívelő 167 méter hosszú híd, mely kilenc boltívre támaszkodik. A legenda szerint úgy jött létre, hogy egy pandúrok elől menekülő híres betyár kilenc szeretője összekapaszkodott, és vállukon, karjukon átsegítették kedvesüket a folyón. Az országos hírű augusztus 20-i országos kirakodó- és népművészeti vásár helyszíne.

Hortobágyi Vadaspark

Végtelenbe nyúló füves puszta, testközelből látható vadonélő állatok, vadlovak, őstulkok, farkasok, sakálok, sasok és keselyűk vízimadarak társaságában, nem mindennapi élmény a Hortobágyi Vadaspark! Régi magyar háziállatainkat pedig hagyományos környezetünkben tekinthetjük vagy akár simogathatjuk meg a Pusztai Állatparkban.

forrás: debrecen.hu, iranydebrecen.hu

Vissza áprilishoz