Pünkösd ünnepe

Pünkösd, a keresztény egyház egyik fő ünnepe, mely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik.

Elnevezése a görög pentekosztész "ötvenedik" szóból származik.
Zsidó vallásból ered, ahol a pészach utáni ötvenedik napon, sabouthkor az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat adományozásának az emlékét ülték.

A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (i. sz. 325) határozata óta. A május 10. - június 13 között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi európai szokásainak és hiedelmeinek a továbbvitelére.
A középkori egyház az ünnep keresztény jellegének hangsúlyozására templomokban megjelenítette a bibliai eseményt.

A pünkösdhöz különböző eredetű és korú szokások fűződnek, a legarchaikusabb a pünkösdi királyválasztás.

A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában.

Az ünnephez énekes, táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódnak.
Ezeknél a játékoknál két játékos feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a „Bújj, bújj zöld ág…” szövegmotívum is erre utal.
Különböző rítusok és hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz hazánkban is, akárcsak a környező népeknél.

A keleti szlávoknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a vízzel és a rituális fürdéssel. Erre nálunk csak szórványos adatok vannak. Így pl. Szeged vidékén nemcsak nagypénteken és nagyszombaton, de pünkösd hajnalán is fürödtek a lányok a Tiszában.
Általánosan is úgy tartották, hogy a pünkösdi hajnali fürdés egész évre mentesíti az embert a kelésektől.
Május elsején és pünkösd napján a szent kutak vizében mosakodtak vagy abból ittak. A pünkösdi harmattal való mosakodás szeplőűző és szépségvarázsló: egyes helyeken mezítelenül szedték a rozsharmatot szemfájás és kelés ellen, van példa pünkösdi locsolásra is.

Egyes pünkösd hajnalán szedett növények gyógynövényként használatosak.

A pünkösd termésjósló a gabonafélékre, valamint időjóslónap is.

A pünkösd-napi tilalmak mezőgazdasági munkára és egyes házimunkákra, kivált kenyérsütésre vonatkoznak.

Néhány helyen ilyenkor tartják a barátságkötő mátkálást.

A mátkálás (testvéréré fogadás) többnyire leányok közötti barátnőválasztás volt, mely fogadalom egész életükön keresztül érvényben maradt.
A különböző neműeknél a mátkálás (nem vérrokon legények és leányok), a mátkatál küldésével és ehhez kapcsolódó baráti gesztusokkal testvérré fogadták egymást.
A legény leánymátkái azokból a lányokból lettek, akikkel táncolni és beszélgetni szokott, de biztosan tudta, hogy nem fogja feleségül venni őket. A mátkaságra való felkérést, komatál készítésével, küldésével jelezték.

Mátkálás mondókák:

"Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának"

"Mátka, mátka, mátkázzunk,
Hónap délre komázzunk,
Ha éljünk, ha haljunk,
Mindég mátkák maradjunk!"

Néhány gazdasági szokás is kapcsolatos pünkösddel: pünkösdkor cselédvásárt tartottak, valamint ezen a napon szedték a báránydézsmát, és ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast.
Sok helyen minden községi pásztor élelem- és pénzadományt kapott minden háztól, ahonnan állatot őrzött.

Egyes helyeken pünkösd vasárnapját megelőző este kongóztak a pásztorok. Kirándulásokat, táncmulatságokat is rendeztek ezen a napon.

A pünkösdi táplálkozással kapcsolatos néhány adat előírásos jellegre utal: pl. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárány megevése; egyes helyeken bizonyos édestésztákat esznek, hogy sárga legyen a kender.

Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa a magyarországi pünkösdi szokásokban is szerepet játszanak. A zöld ággal díszítés legjelentősebb ideje a pünkösd. Egyes helyeken pünkösdkor állítják a májusfát.
Tessedik Sámuel tudósít arról, hogy 1770-ben beszüntették a májusi fák vagy pünkösdi fák felállítását a templomban.

A pünkösdi ünnepkör több jellegzetességét is magába foglaló szokás a pünkösdi ladikázás a sárközi Szeremléről. A legények zöld ágakkal feldíszített csónakokon pünkösd másnapján megcsónakáztatták a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal.

A rózsának az ünneppel való kapcsolatára a pünkösdi királynéjárás és pünkösdölés dalszövegei is utalnak. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ún. rózsacsodával.

Rózsacsoda

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.

Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképei.

Pünkösdi királynéjárás mondóka

„Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.”

Jácintus, jácintus, tarka tulipánus
Hintsetek virágot az isten fiának.
Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak kemence kalácsot,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájuk,
Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk…

forrás: mek.oszk.hu

Vissza az oldal tetejére

Vissza májushoz

Vissza júniushoz