Labdarúgás világnapja - World Football Day

A labdarúgás, amely egy labdajáték, a legnépszerűbb sportág a világ számára, ünnepnapja december 10.

A FIFA 204 tagállamaiban 242 millió, az UEFA 52 tagszövetségében 50 millió az igazolt labdarúgók száma.

A sportágban rendszeresen rendeznek országos-, nemzetközi-, és világbajnokságokat.

A mérkőzés két 45 perces félidőből áll, a cél, hogy a labdát az ellenfél kapujába juttassák a játékosok, a lefektetett szabályok betartásával. A játék szabályosságát játékvezető és partbírók felügyelik. A szabálytalan játékost meginthetik sárga lappal, újabb szabálytalansága esetén piros lapot kap, ami a pálya elhagyását vonja maga után.

A rangadókat sportlétesítményekben, stadionokban tartják, melyen sok ezer szurkoló vesz részt, a televízió közvetíti a nemzetközi eseményeket szerte a világban.

Van árnyoldala is a sportnak: a vérmesebb szurkolók összetűzései a mérkőzések előtt, után, már áldozatokat is követelt!

A labdarúgás története

Az időszámításunk utáni 200 körül a kínaiaknál olyan játék hódított, amelyet egy  kitömött bőrlabdával játszottak. Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésére alkalmazta, hogy gyorsaságukat, ügyességüket és találékonyságukat fejlessze. Majd a nép körében is elterjedt a cu-kü (csu-küh)-nek nevezett játék, ami azt jelentette: rúgni a labdát. A játék lényege az volt, hogy egy 30-40 centiméter széles, hálóval ellátott célba kellett eljuttatni a labdát, a kéz használata nélkül, csak a láb, fej, hát és váll használata volt megengedett, Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki.

Japánban kemari néven jelent meg labdajáték, amit főleg főnemesség űzött, később a miniszteri rangú hivatalnokok is játszhattak. A szabályok szerint 4-6 kimonós játékos körbeállt a pályán, s lábbal próbálták a labdát minél tovább a levegőben tartani.

Európában a görögök, és a rómaik is játszottak olyan sportokat, amelynek a lényege a csapatjáték,  labdaterelés, a passzolás és a gólszerzés volt.

Angliában és Franciaországban tömeg-football, illetve határlabdázás néven volt ismert a labdajáték.

A középkorban pogány szokás volt, hogy az ártó szellemeket tél végén, tavasz elején, egy bőrbatyuba csomagolva rugdossa ki a faluból a lakosság, minél távolabbra, a lakásoktól, földektől. Azt gondolták, hogy aki a legnagyobbat rúgja, és a legtávolabb taszítja a batyut, az mentesül leginkább a rontásoktól, betegségektől, átkoktól. Viszont, annyi baleset történt a szokás gyakorlása közben, hogy betiltották 1314-ben Angliában, majd Franciaországban is.

A 14. század elején megjelent a firenzei calcio, az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. Egy-egy csapat 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőni a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették, a bíró vigyázott a szabályok betartására és számolta a gólokat, a büntetőpontokat.

A modern értelemben vett labdarúgás bölcsője Anglia volt, a legenda szerint az első "labda" egy dán bandita feje volt, a mai értelembe vett futball14. században alakult ki.

A parasztok és iparosok által űzött sport nemcsak mélyen lenézett volt az arisztokraták által, de olykor még a betiltása is felvetődött. Nem véletlenül. (hiszen elvonta a férfiakat a munkájuktól, a vallás gyakorlásától és a katonai tevékenységtől is). Az egész napos mérkőzések tömegverekedésbe torkolltak, a résztvevők száma 500 és 1000 fő között mozgott. A kapuk, pontosabban a cél, gyakran akár 5 kilométeres távolságra voltak egymástól. A törött ablakok és lábak mellett nem volt ritka a halálos áldozatokat követelő összecsapás sem.  Mivel azonban a játékot nem tudták betiltatni, szükségessé vált néhány szabály bevezetése. 1801-től mindkét csapatban ugyanannyi játékos szerepelt, általában 15-20 fő. A játéktér nagysága a mai méretekhez hasonlítható.

Az 1820-as években a diákok körében virágzott fel újra, szabályozták a pálya nagyságát és a résztvevők számát, valamint tiltották a túlzott durvaságot.

1857 október 24-én alapították meg az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet. Két angol krikettrajongó fiatalember, William Prest és Nathaniel Creswick éjszakákba nyúló beszélgetése nyomán egy olyan sportnak az alapjait szerették volna letenni, amelynek a segítségével télen  is meg tudják őrizni az állóképességüket.

Az általánosan szabályrendszer kidolgozására 1862-ben került sor. A legfontosabb szabályok:
- Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna. 
- Lábbal csak a labdát szabad rúgni. 
- A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van.
- Lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül.

1863. október 26. valószínűleg a legfontosabb dátum a futball történetében. Ekkor alakul meg az Angol Labdarúgó Szövetség (Football Association), amelyet később 140 követ a világ minden táján, végképp nemzetközivé téve a sportot.

Az 1870-es években alakult ki a mai felállás, miszerint 11-11 játékos küzd egymás ellen (bár ekkor még kapus nélkül, 9 támadóval és 2 védővel próbálták a labdát a kapuba juttatni).       

A 19. század végéig megszülettek a ma is oly ismerős szabályok:
- 1874-ben bevezették a büntetőrúgást,
- 1882-ben a partdobást,
- 1891-ben a tizenegyest és egyben hálóval szerelték fel a kaput,
- 1878-ban jelent meg a játékvezető,
- 1891-ben a határbíró.
- 1895-ben adták ki a mai szabályozást

A labdarúgás - az USA és Japán kivételével - mindenhol háttérbe szorította az egyéb labdajátékokat. Magyarországon az 1879-ben Molnár Lajos és gr. Esterházy Miksa által írt Athletikai gyakorlatok c. könyv említi meg először a futballt, az "angol rúgósdit". A bekövetkező rövid leírását adja ennek a sportágnak:

"A football (mondd: futball) vagyis "rúgdaló", a legrégibb angol játékok egyike és kizárólag az ifjúság, az iskola játéka. Ez az utóbbi körülmény, s az, hogy télen-nyáron s a felszerelés minimumával űzhető, nagyon is alkalmassá teszi e labdajátékot átültetésre idegen talajba, mit tisztelettel ajánlunk tanügyi köreink figyelmébe."

A sportág vezető testülete a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (Fédération International de Football Association, azaz FIFA), 1904 május 21-én alapították Párizsban a francia, belga, dán, holland, spanyol, svéd és svájci szövetségek közreműködésével. A  Nemzetközi Futballszövetség (FIFA) már több országot tömörít magába, mint az ENSZ.

A FIFA  felmérése szerint napjainkban a játékot világszerte több mint 240 millió ember játssza rendszeresen több mint 200 országban. Hétvégenként több millió néző követi nyomon kedvenc csapatának játékát a helyszínen vagy televízión keresztül. Európa, Latin-Amerika és egyre inkább Afrika, illetve Ázsia lakosainak életében fontos szerepet játszik ez a játék, és erős érzelmeket táplálnak a játékosok és helyi csapatok felé. Sok helyen, főleg Dél-Amerikában már a vallásba is beépült.  A játékot kétszer 45 percig játsszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában alkalmazhatják.

A labdarúgás a legnépszerűbb sportág, egy-egy világbajnokságot akár több mint egymilliárd ember is megnéz, népszerűsége abban rejlik, hogy szabályai egyszerűek, és széles körben elterjedtek.

Négy évente rendezik meg a labdarúgó világbajnokságot, melyet az egész világon figyelemmel kísérnek.
1928-ban a francia Jules Rimet és Maurice Delaunay azzal az ötlettel állt elő, hogy a nemzeti válogatottak világbajnokságon mérjék össze az erejüket. 1928 május 26.-án a FIFA amszterdami kongresszusán 23 szavazattal az 5 ellen eldöntötték, hogy egy versenyt rendeznek a világ összes nemzeti szövetségének részvételével. A végső jóváhagyást a barcelonai kongresszuson szavazták meg egy évre rá.

A női labdarúgó-világbajnokságot az 1991-es női labdarúgó-világbajnoksággal kezdték meg, melynek házigazdája Kína volt, és 12 csapat vett részt rajta. A 2003-as női labdarúgó-világbajnokságra 16 együttes érkezett és versenyzett a döntőben. A női szövetségek azonosak a férfiakéval: Óceánia (OFC), Európa (UEFA), Észak-, Közép-Amerika és karib-térség (CONCACAF), Dél-Amerika (CONMEBOL), Ázsia (AFC) és Afrika (CAF).

forrás: panarmenian.net, wikipedia.org, mlsz.hu
 

Oldal tetejére

Vissza decemberhez