Jánoska Antal szerint - aki a kártya történetét kutatta -, az 1830-as években készült az első olyan kártya, amely a ma is ismert figurákat ábrázolta..
Ez a pakli Schneider József pesti műhelyében készült, alakjai Friedrich Schiller: Tell Vilmosának szereplőit jelenítik meg, színeit a 15. században kialakult kártyákból merítette: piros, zöld, makk és tök.
A lapok hátoldala vörös márványerezésű. Ilyen reverzeket főleg a 19. század első felében készítettek. A felhasznált karton jellemzői az ez időszakban készített kártyák kartonjával azonosak.
36 lapos – VI-osokkal kiegészített - kártyákat rézbe metszette, s a fekete levonatokat részben sablonnal, részben kézzel festette. A piros, skarlátvörös, kék és barna színeket sablonnal vitte a 94 x 56 milliméter nagyságú lapokra, míg az arcot, a kezet és a ruházat apró díszeit kézzel festette rózsaszín, sárga, illetve halványzöld színekkel. A feliratok német nyelvűek.
A műből nyolc alakot választott ki, hat lap a szabadsághős Tell Vilmost és társait, két lap a zsarnok helytartót, Gesslert és csatlósát ábrázolja. A király és az ász lapok rajza nem eredeti elgondolás. Lovas királyok már 16. századbeli kártyákon is előfordultak, a négy évszakot allegorizáló ász lapokra pedig szintén van példa Unger Mátyás győri kártyafestő körülbelül 1800-ból származó csomagjában.
A készítő neve a makk VII lapon van feltüntetve: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.” Az előállítás dátuma egyik lapon sem szerepel, Schneider működési idejét azonban ismerjük. A pesti polgárságot 1820-ban nyerte el, neve az 1842. évi pesti címtárakban megtalálható. A Kiskereszt utca (a mai VII. kerületi Kazinczy utca 55.) 520. szám alatt volt a műhelye. Ezekből a paklikból nem maradt fellelhető minta sem.
A bécsi Piatnik cég 1865 körül kezdte gyártani a kártyát, de átrajzolt formában. Az alakok azonossága, testtartása, öltözékének stílusa kétségtelenül jelzi, hogy Schneider lapjait vették mintául, gyár kártyái gyorsan terjedtek Ausztriában, Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban, Csehszlovákiában, de elterjedt még Dél-Tirolban is.
Az I. világháború után a monarchia széthullott, de a Tell-kártya megmaradt, s tovább gyártották hazánkban, valamint Ausztriában és Csehszlovákiában is. A II. világháború végéig több változat előfordult.
Amikor a Piatnik cég a második világháború után Ausztrián kívüli vállalatait elvesztette, s azok önálló gyárakká alakultak, a magyar Játékkártyagyár, mint a budapesti leányvállalat utóda „magyar kártya” néven gyártja tovább a kártyákat.
A több mint másfél évszázados múltú kártyának az ad egyedülálló jellegzetességet, hogy az általánosan használt és folyamatosan gyártott hagyományos kártyák közül az egyedüli, amely a lapjain levő képek témáját irodalmi műből meríti.
A magyar kártyával játszott játékok közül a legismertebbek az ulti, a snapszer vagy 66, a 21, a ferbli, a felsős, a zsírozás, tartli, és a lórum.
A kártyafestő műhely helyén Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus 1987-ben kocsmát nyitott, először Szent Jupát volt a neve, a kenusok védőszentje után, később változott Wichmann kocsmájára, ahol a kártyások minden évben december 29-én összejönnek, és megemlékeznek a kártya készítőjére.
Érdekesség még:
Kártya Napot ünnepelnek más országok is, például december 28-án.
Már az ókori kínában is találtak játékkártyát, aminek eredetét a 9. századra teszik (618-907). Ezt a játékot a Tang-dinasztia császár leánya, Yizong Tang játszotta, a Wei klán család tagjaival.
A 11. században nem találtak feljegyzéseket egész ázsiában a kártyákról. A Ming-dinasztia (1368-1644) alatt aztán, a népszerű regényeknek köszönhetően, ismét széles körben elterjedtek a kártyajátékok.
Azt feltételezik, hogy az első kártyák ténylegesen bankjegyek lehettek, melyek egyben a tétet is jelentették. Mások úgy vélik, hogy a Mahjong, vagy a kínai dominó papír formája a kártya. A kínaiak a PAI (牌) szót használják a papír kártyákra és a játék kockákra egyaránt.
olyan évenként ismétlődő, a világra, vagy számos földrészre kiterjedő ünnep, amelyet különböző nemzetközi-, vagy világszervezet hirdetett meg valamely aktuális témához kapcsolódóan, a figyelem felhívása céllal, pl. az ENSZ, VHO, környezetvédelem, szakmák napjai , egy napos, világ jelentőségű esemény.
Nemzetközi nap:
olyan évenként ismétlődő, számos országra kiterjedő ünnep és figyelemfelhívó nap, amelyet különböző nemzetközi szervezetek hirdettek meg valamely aktuális témához kapcsolódóan, esetenként rendezvényekkel, konferenciákkal ünneplik. pl. az ENSZ, UNESCO, tematikus figyelemfelhívó nap, nemzetközi jelentőségű események.
Nemzeti ünnep:
olyan kitüntetett napot jelöl, amelyen egy ország, vagy egy nép nemzeti összetartozását ünnepli. Nem egyezik meg a nemzeti emléknappal. A legtöbb országnak egy nemzeti ünnepe van egy évben, más országoknak több is. A nemzeti ünnep legtöbbször azon a napon van, amikor az adott állam, vagy tartomány elnyerte függetlenségét. Más esetekben az ország védőszentjének napja, vagy kiemelkedő történelmi esemény válhat nemzeti ünnepnappá. Az állami élet szempontjából kiemelkedő nemzeti ünnepüket az egyes országok törvényben lefektetett állami ünnepként ünnepelik meg, Magyarországon: március 15. augusztus 20, október 23. Munkaszüneti napok.
Emléknap:
olyan kitüntetett napot jelöl, amely egy ország, vagy egy nép életében kiemelt jelentőséggel rendelkezik, de nem nemzeti ünnep. Általában egy olyan történelmi győzelem, vagy tragédia, illetve más nemzeti jelentőségű esemény, amely fordulatot hozott, amelyre az adott ország állampolgárai, a nép tagjai büszkék lehetnek, vagy amelyet gyászolnak. A tragikus nemzeti eseménnyel kapcsolatos emléknap másik neve nemzeti gyásznap. A nemzeti emléknapok fontossága és az ünneplésük mértéke országonként eltérő.
Jeles nap:
olyan ünnepnapok, melyeket egy esemény ünneplésre méltóvá tesz, melyhez országszerte állandó hagyomány, szokás fűződik, pl: egyházi ünnep. Sokféle jeles nap van, például a születésnapok, esküvők, de a Karácsony és a Húsvét is az.