Nagypéntek
 

Ősi hagyomány szerint nagypéntek a mély gyász és a böjt napja, ekkor a hívők Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeznek.

A katolikus lexikon leírása szerint régebben a gyász mellett hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, illetve nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál.

A tüzet nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra. Addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer és csak kenyeret, sót, száraz növényi eledeleket.

A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.

Az imádságokban központi szerepe van a passiónak (népiesen pársió, pásió), a Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról való elmélkedésnek, a keresztnek és az arma Christi (szenvedés eszközei) néven összefoglalt kínzóeszközök legendában, énekben, elmélkedő imádságban való számbavételének.

Jelentős a szenvedés misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban való fölidézése, elsiratása is. Ősi hagyományokat őriz a Fiát kereső Máriának csíkszentdomokosi és bogdánfalvi siraloméneke, a gyimesi csángók Máriát ébresztő éneke, a halálba menő Krisztus csügési és gyimesbükki búcsúzóéneke. Grál-hagyományokra utal a Krisztus vércseppjeiről szóló bogdánfalvi, csügési, gyimesbükki, csíkszentdomokosi ének. A csügésiek, csíkszentdomokosiak Krisztus keresztjét köszöntik, a gyimesiek a keresztútját járva különösen a 12. stációnál időznek. A csíkcsomortániak az elhagyatott Krisztust siratják, a csíkmenaságiak az elfelejtett szent vállsebhez is imádkoznak.

Nagypéntek misztériumának évről évre való mélyebb átélésére, megünneplésére a passiójátékok, felvonulások, ájtatosságok (keresztút, fájdalmas olvasó, Mária-siralmak) adtak alkalmat. A passiót az egri szentegyházban mezítláb adták elő. Amikor a bencés templomokban az éneklésben oda értek, hogy a katonák Jézus ruháit elosztották maguk között, akkor a Pray-kódex szerint szétszakítottak két vászonleplet, és eltűntek velük. Csak a csonkamisére öltöttek sarut.

Régebben nemcsak az asszonyok, hanem a lányok is fekete gyászban mentek a templomba, gyalog, mert kocsira ülni illetlen volt. Csököly református asszonynépe még a 20. sz. elején is tiszta fehérben, eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni.

Az Ormánságban is fehéret öltöttek magukra nagypénteken. Fehérben mentek a csonkamisére a vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.

A kínszenvedés és kereszthalál ünneplése (memoria passionis) nem maradt meg a liturgia, misztériumjáték, ájtatosságok zártabb, alkalomszerűbb keretei között, hanem a templomból kilépve, architektonikus kompozícióként jelent meg a profán környezetben Kálvária, olykor szentgarádics (szent lépcső) építésében, keresztek, keresztutak állításában.

Ez a nap 2017-ben vált ünnepnappá Magyarországon.

forrás: katolikus.hu

Vissza márciushozVissza áprilishoz