Afrikai gyermekek világnapja

„Bőre fehér, vagy színes, teljesen mindegy!
Nem ily sorsot érdemel, aki megszületett!”

1976. június 16-án a dél-afrikai Sowetoban több ezer fekete bőrű iskolás gyerek vonult az utcákra, hogy jogaikért felszólaljanak. Jobb minőségű és a saját nyelvükön szóló oktatást szerettek volna. A biztonsági erők belelőttek a tömegbe, több száz fiú és lány halt meg és több mint ezer sebesült volt Ezen a napon világszerte a gyermekek jogaira hívják fel a figyelmet, valamint arra, hogy több millió afrikai gyerek sorsa ma is tragikus és, hogy tenni kell ez ellen.

A legtöbb afrikai országban a népesség több mint fele 15 év alatti. Még ha mától fogva minden családban csak két gyermek születne is, a teljes népesség akkor is még több mint két évtizedig növekedne.

Az Afrikai gyermekek tegnap és ma (2008) című cikkben a népszaporulat okait firtatják.

„Az afrikai gyermek egyik legfőbb jellemzője, hogy sok van belőle. Az ún. “harmadik világban” általában magas a népszaporulat, és Fekete-Afrika ezen a téren a legtöbbször élen jár.

Miben rejlik ennek a páratlan jelenségnek az oka?

Vessünk egy-egy pillantást közülük kettőre, amelyek az okok láncolatának mintegy a végpontjain helyezkednek el. Az egyik a túlnyomórészt az ősök szellemeinek tiszteletén alapuló, fekete-afrikai animista vallások máig termékeny talajában gyökerezik. Az afrikai ember számára az egyik legnagyobb csapás ugyanis az, ha úgy kell meghalnia, hogy nem marad(nak) utána élő fiúgyermek(ek). Annak (azoknak) kell ugyanis bemutatnia (bemutatniuk) a szellemét illető áldozatokat, hogy a túlvilágon el ne pusztuljon, nyugalma lehessen és onnan vigyázhassa az élők sorsát. Márpedig ahhoz, hogy ez így legyen, legalább tíz gyermekre van szükség. Mivel körülbelül egyenlő arányban születnek fiúk és lányok, a biológiai és társadalmi szempontból egyaránt jobban veszélyeztetett (feltételezett) öt fiú közül jó, ha egy megéri az apja halálát. A másik ok napjaink Afrikájának egyik legfőbb vívmányában, minden ország többé-kevésbé működőképes egészségügyi hálózatában gyökerezik. Ma is ezen a földrészen a legmagasabb ugyan a gyermekhalandóság, de mégis lényegesen csekélyebb a (mondjuk) száz évvel ezelőttinél. Így a túlbiztosításra berendezkedett afrikai családnak “nyakában marad a fölösleg”. Ezek az okok sem magyaráznak meg mindent, de talán mégis több fényt vetnek a homályos képre.”

És a tények

Afrikában az emberek egészségügyi ellátása rendkívül bizonytalan. Kevés a szakképzett orvos és ápoló, elavultak a rendelkezésre álló műszerek, a kórházak pedig a túlterheltség miatt sok esetben csak a legsürgősebb eseteket fogadják.

A jelenlegi 40 millióról 50 millióra nőhet öt éven belül az árva gyermekek száma Afrikában, e gyerektömeg felének szüleit az AIDS betegség viszi el - közölte az ENSZ Gyermekalapjának (Unicef) képviselője.

Douglas Webb, az Unicefnek a gyermekek és az AIDS témakörével foglalkozó munkatársa az afrikai gyermekek világnapja alkalmából az Afrikai Unió (AU) rendezte nemzetközi konferencián szólalt föl az etiópiai fővárosban. Amint arra a szakember rámutatott, az árvaság komolyan visszaveti a gazdasági fejlődést. "Évente legalább egymilliárd dollárra van szükség" ahhoz, hogy az árva gyermekeket iskolába járassák, és biztosítsák az egészségügyi ellátást számukra a jelenséggel leginkább érintett 16 afrikai országban - közölte.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az árvák vannak a leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy elhurcolják őket gyerekkatonának, vagy hogy prostitúcióra kényszerítik őket.

A konferencián fölszólalók javasolták, hogy a világ hét legfejlettebb ipari állama és Oroszország tűzzék a jövő hónapban Skóciában tartandó csúcstalálkozójuk napirendjére a problémát. Tizenegy fekete-afrikai országban az árva gyerekek száma meghaladja a 15 százalékot a gyerekseregen belül. A térség legnépesebb államában, a 130 milliós Nigériában közel 8 millió olyan gyermek van, aki elveszítette legalább az egyik szülőjét, közülük csaknem 2 millióan az AIDS miatt.

Természetesen a világ országai mellett nagy szerep jut a fejlesztési segélyekkel foglalkozó nem állami szereplőknek és az egyéni adományozóknak is. (Sok lehetőséged van arra, hogy segíts Te is! Keress a neten helyeket, ahova utalhatsz!)

A napjaink egyik legpusztítóbb gyógyíthatatlan betegségének számító AIDS főként az afrikai kontinenst sújtja. Milliók szenvednek, miközben a kór rohamosan terjed tovább...

Az 1985-ös hivatalos adatok világszerte 11000 HIV-pozitív személyt tartottak nyilván. Az eltelt alig több mint húsz év során, a mérsékelt becslések szerint is, legkevesebb 20 millióan haltak meg az AIDS szövődményei következtében. A mai becslések alapján 35-45 millióra tehető a fertőzöttek aránya, mely szám a következő évtized során akár meg is duplázódhat. Ugyan a betegek többsége elmaradott, szegény országokban él, azonban a vírus terjedése a fejlett világban is töretlen.

A leginkább veszélyeztetett térségnek a szubszaharai Afrika számít, ahol közel 30 millió ember él a fertőzés következtében halálra ítélve. Világszinten a Dél-afrikai Köztársaságban tartják számon a legtöbb beteget, több mint 5,3 millió HIV-pozitív személyt. Lakosságarányosan Svázi föld a tragikus „világelső”: 38% felett van az AIDS-esek aránya, vagyis több mint minden harmadik ember fertőzött.

A legnehezebb helyzetben a háborús övezetben élő családok vannak, ők alig jutnak orvosi ellátáshoz, tiszta vízhez és megfelelő táplálékhoz. Az emberek 70 százaléka napi 2 dollárból él, és ez még az élelemre sem elég. Az öt éven aluli gyerekeknek több mint a fele visszamaradt a fejlődésben az éhezés miatt, és egy részük soha nem hozza be a lemaradást, akkor sem, ha később elég ennivalót kap.

Az egészségügyi rendszer problémái mellett nem szabad megfeledkezni az afrikai országok oktatási rendszereit érintő kihívásokról sem. Az anyagi és humán erőforrások hiánya ezen a területen komoly nehézségeket okoz. Kevés a szakképzett oktató és a tanításra alkalmas hely. Az iskolának használt, mindenféle komfortot nélkülöző épületek sok esetben egyáltalán nem alkalmasak sem a tanításra, sem a tanulásra. Nincsenek padok, székek, táblák, de sok esetben áram és ivóvíz sem áll rendelkezésre. A diákok pedig csak nagy nehézségek árán juthatnak tanszerekhez. Egy füzet vagy egy toll igazi kincsnek számít ezeken a helyeken.

A helyzet súlyosságát, talán az olvasni tudók rendkívül kicsi aránya tükrözi a legjobban. Mauritániában, Szenegálban és Bissau-Guineában is a népesség 51%-a tud olvasni. De ez egyáltalán nem meglepő, ha belegondolunk abba, hogy ezekben az országokban a diákok mindössze 7-8 évet járnak iskolába, fele annyit, mint magyar társaik.

Az ENSZ Milleniumi Fejlesztési Célok második pontjának célja, hogy 2015-re a világon minden iskoláskorú gyermekre ingyenesen jusson alapfokú oktatáshoz! Az aláíró országok támogatásainak köszönhetően a helyzet némileg ugyan javult az ezredforduló óta, de segítségre még mindig nagy szükség van. Afrikai diákok százainak könnyítené meg a tanulmányait, ha iskolai felszerelésekhez jutnának.

Kiemelt terület még a szociális intézmények támogatása. Ezen belül is az ápolást, gondozást nyújtó, valamint a rehabilitációs intézményeket. A térségben jelentős azoknak a gyermekeknek és fiataloknak a száma, akik a közelmúltban lezajlott fegyveres konfliktusoknak köszönhetően elvesztették a családjukat vagy erőszaknak estek áldozatul. Ők árvaházakban vagy más gondozást nyújtó intézményekben kaphatnak, de leginkább csak kaphatnának segítségek. Sajnos ezekből az intézményekből nagyon kevés van és azok is nagyon rosszul felszereltek. Nekik van talán a legnagyobb szükségük a támogatók segítségérére.

Szegénység turizmus

Főleg azok a régiók érdekesek, ahová egy "átlagos" utazó egyedül általában nem jut el, akármilyen vastag a pénztárcája. Arra is van lehetőség, hogy a valósággal szembesülni kívánó turisták privát idegenvezetővel vessék bele magukat a gettóba, vagy vasútállomásokon élő utcagyerekekkel találkozzanak. A tavalyi évben például a válság ellenére 10 százalékkal több ilyen útra fizettek be az ismert nevű luxus utazási irodánál. Ez összefügg azzal a trenddel, miszerint az emberek már unják a luxushoteleket, és a tengerparti nyaralás helyett valódi élményeket akarnak a pénzükért.

Míg a kritikák szerint ez csak egy újabb úri hóbort, amiből csak az utazási irodák profitálnak, az ilyen túrák szervezői azzal érvelnek, hogy ezek a kirándulások jótékonykodásra késztetik az utazókat, a pénzből pedig a nyomornegyedek lakóit támogatják. Az említett iroda létrehozott egy jótékonysági szervezetet, így az ügyfelek adakozhatnak is, miután eleget borzongtak, és elégedetten térhetnek vissza az ötcsillagos szállodájukba.

források: afrikáért.hu, Borsa.hu, ng.hu, ahu.hu, zoldmod.hu, mti.hu-OS

Kislexikon:

Az AIDS elterjedése Afrikai országonként

Oldal tetejére

Vissza júniushoz