A Hold napja - július 20.

Ezen a napon arra emlékezünk, hogy első ízben lépett ember a Hold felszínére.

Alig néhány órával az 1969. július 20-i leszállás után, Neil Armstrong - az első ember, aki Földön kívüli égitestre tette a lábát-, kilépett a Holdra. Ekkor hangzott el a nevezetes mondat.

“Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

A hold születése

Évek során a hold nem látszik változni. Kráterei és más formációi úgy tűnik állandó, de a hold nem mindig így nézett ki. Hála a NASA-nak, most már jobban szemügyre vehetjük a Hold kialakulását.

Ma már általánosan elfogadott elmélet, hogy a Hold egy hatalmas ütközés szülötte, amely a Föld őskorában következett be. De érdekes a történet, ahogy az elmélet több tucat tudós kezei között megszületett.
Véleményük szerint a Hold akkor keletkezett, amikor egy bolygóméretű égitest ütközött a Földnek és annak egy része Föld körüli pályára került.

A kutatók feltételezték, hogy mind a becsapódó objektum - Theia (bolygó)-, mind pedig a Föld olvadt állapotban volt, és hogy mindkét égitest tömegének egyharmadát vasmag alkotta, míg a többit a kőzetekből álló köpeny. Minthogy a Föld és a Hold hozzávetőlegesen azonos korú, az összeütközésnek a Föld lehűlését és a kéreg kialakulását megelőzően kellett történnie. A kezdeti feltételeket, elsősorban a becsapódó objektum tömegét változtatva a kutatók számításokat végeztek, hogy milyen típusú ütközés hozhatta létre a Holdat, ha egyáltalán létrehozhatta.
A Hold születése szerencsés véletlennek köszönhető.

Az ütközés a számítások szerint oldalról történt, a bolygó csaknem elkerülte a Földet. A becsapódás teljesen elpusztította a testet, a törmelék szétszóródott, majd összeolvadva ismét becsapódott. Az így kilökődött anyag éppen a Roche-rádiuszon kívül képezett gyűrűt. És kevesebb, mint 100 év alatt a törmelékből megszületett a Hold.

Holdkutatás

A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna-2 látogatta meg 1959-ben.

Az Apollo-program

Az Apollo-program a Egyesült Államok által tervezett és kivitelezett holdkutatási program volt, melynek fő célja, hogy embert juttasson a Holdra. A programot J. F. Kennedy elnök hirdette meg 1961-ben. A program fő célja az ember Holdra juttatása volt.
Az Apollo űrhajó makettjét 1964-ben indították először a világűrbe
A módosított Apollo-4 -5-6 űrhajót az új típusú, háromlépcsős Saturn-V hordozórakétával juttatták fel, még emberek nélkül. 1968. októbert 11-én, egy sor ember nélküli repülés után, az Apollo-7-et az első háromtagú legénységgel Föld körüli pályára állították.
A három asztronauta 1968. októberében 163 fordulatot tett meg a Föld körül. Feladatuk különböző manőverezési technikák kipróbálása és végrehajtása volt. 1968-ban az Apollo-8 útja alkalmával először kerültek emberek a Hold közvetlen közelébe. Tízszer kerülték meg a Holdat, és ezalatt folyamatosan figyelemmel kísérték a rendszer működését. Számos felvételt készítettek a Hold felszínéről, melyek már a tényleges Holdra szállások előkészítéséhez voltak szükségesek.
Az Apollo-9  küldetésének célja a teljes űrhajórendszer kipróbálása volt, Föld körüli pályán a Holdra szállást gyakorolták, közben ellenőrizték az életfenntartó rendszer működését. A 230 km magasságú parkolópályán a Holdra szállás minden mozzanatát sikeresen végrehajtották. A Holdra szállás főpróbáját 1969. májusában az Apollo-10 útjával valósították meg.
A kísérlet alkalmával először megkerülték a Holdat, majd holdközéppontú pályára álltak. Hatvankét órás repülésük alatt harmincegyszer kerülték meg a Holdat, eközben  átszálltak a Holdkompba és végrehajtották a Holdra szállás szimulációs programját, melynek során 15 km távolságra közelítették meg a Hold felszínét, majd visszatértek a parkolópályán keringő parancsnoki egységhez és sikeresen összekapcsolódtak vele. 

Az Apollo-11 útjával megvalósult az első teljes Holdra szállás, melynek során elsőként léptek emberek a Hold felszínére.    Kőzetmintákat gyűjtöttek, speciális műszerekkel talaj- illetve pormintát vettek 13 cm mélységig.
A 22 kg-nyi holdi anyagot a Holdkomp visszatérő egységében egy külön erre a célra kialakított helyre tették, ide kerültek a filmek, valamint a napszél fólia is. Július 21-én 18 óra 54 perckor startoltak a visszatérő egységgel. Manőverek sorozata után összekapcsolódtak az anyaűrhajóval, majd a Föld felé tartó pályára álltak.
A parancsnoki kabin július 24-én 17 óra 50 perckor sikeresen leszállt Hawaiitól délnyugatra, a Csendes-óceán térségében.  Apollo-11 után az Apollo-12 és 14 űrhajók további talaj- és kőzetmintákat gyűjtöttek, napszélcsapdát és egy alumínium fóliát helyeztek ki, mely a nemesgázok és izotópjaik meghatározására szolgált. Számos fénykép- illetve filmfelvételt készítettek, melyeknek egy része a következő holdexpedíciók leszállási helyeinek meghatározásához volt szükséges. Fúrásokat végeztek a Hold talaján. Shepard és Mitchell asztronauták kisebb kirándulást is tettek a Hold felszínén, a Cone-kráterhez. Az Apollo-14 útjával lezárult a program első szakasza. Az Apollo-11-12-14 tapasztalata alapján megkezdődhetett a Hold alaposabb kutatása. Megnövelték a pályára juttatható terhet, bővítették az adatgyűjtő és továbbító rendszerek teljesítményét, megnövelték a Holdkomp rakétáinak tolóerejét.  Az Apollo-15 és 17 küldetés során Hold körüli parkolópályára juttattak két műszeres holdacskát, a gravitációs tér szerkezetének és a napszél vizsgálatának céljából. A Hold felszínén hagyott mérőállomások és a Hold körül keringő két mesterséges hold több éven keresztül továbbította a mért adatokat a Földre. Az eredményeket tizenhárom nemzet csaknem kétszáz tudósa elemezte. A három utolsó Apollo-űrrepülés (15, 16,17) holdautót vitt magával, s az  Apollo-17 űrrepüléssel a Hold kutatásának első szakasza lezárult.

Clementine

1994-ben egy kísérleti műhold indult többek között azzal a céllal, hogy feltérképezze a Holdat.
A projekt neve: Clementine.
Több fajta kamerát telepítettek a műholdra, többek között egy nagyfelbontású HiRes nevűt.
 
A képeken azt látod, hogy egy adott területen, egy időben a kamerák milyen felvételeket készítettek.

A részletek nagyítva

2014. február 10.
Az új energiaforrásért már elindult a verseny

A NASA várja azoknak a társaságoknak a jelentkezését, amelyek szeretnének bányát nyitni a Holdon. Az ügynökség magáncégek közreműködésével szeretné felmérni, milyen értékes nyersanyagokat termelhetnének ki: elsősorban hélium-3-at és ritka földfémeket keresnek majd.

A jelentkezők hétfőtől nyújthatják be a pályázataikat, ha szeretnének részt venni a Lunar Cargo Transportation and Landing by Soft Touchdown (CATALYST) programban; első körben speciális kutatórobotok kifejlesztésére adhatnak ajánlatot. A NASA március 17-ig várja a pályázatokat, de azt egyelőre nem tudni, mikor nevezik meg a nyertest vagy nyerteseket.

A hélium-3 a közönséges hélium radioaktív izotópja, amelyet magfúziónál lehet hasznosítani. A szakértők ideális nukleáris üzemanyagnak tartják, mivel úgy szabadít fel rendkívüli energiát a fúziós reaktorban, hogy az égése során szinte nem keletkezik radioaktív hulladék. Egyes számítások szerint húsz tonna hélium-3 fedezhetné az USA egy évi energiaszükségletét.

Az 1967-ben megkötött Outer Space Treaty (Világűr szerződés) értelmében az ENSZ-tagországok nem sajátíthatják ki maguknak a Holdat. Ez az egyik oka annak, hogy a NASA tervei és a magán űrtársaságok megjelenése nyomán szakmai berkekben komoly viták robbantak ki az égitest „tulajdonjogi viszonyairól”.

2015-ben növénytermesztés a Holdon

A NASA úgy tervezi, hogy a projektet meglehetősen „kicsiben” kezdik: a kamra 10 fehérrépa, 10 bazsalikom és 100 lúdfű magot tartalmaz majd egy apró tartályban, amelyben a növények egészséges életkörülményeinek biztosításához elegendő víz, tápanyag és levegő is helyet kap. A NASA szerint a kamrában lévő levegő elegendő lesz ahhoz, hogy a magok öt napig csírázzanak és növekedjenek .Amikor a miniatűr „üvegház” megérkezik a Holdra, belső rendszere automatikusan vizet enged a magok alá helyezett, tápanyagokban gazdag papírra. Ez és az égitestet érő napfény elviekben elég kell hogy legyen a csírázás beindításához. A tartályban mindössze egy hétre elegendő levegő kap helyet, ennyi időnek azonban elégnek kell lennie ahhoz, hogy kiderüljön, fejlődésnek indulnak-e a magok.

Ez lesz az első kísérlet egy másik égitesten való csíráztatásra.

2017. Miért nem térünk vissza a Holdra?

Többek között ezért:

NASA This is why we never returned to moon! / top secret pictures about moon 2017 NEW!

forrás: culturepub.hu, urvilag.hu, sulinet.hu, NASA, nssdc.gsfc.nasa.gov

Vissza júliushoz