A második világháború kitörésének emléknapja
 

A második világháború 1939. szeptember 1-jén Németország és Lengyelország közös határán tört ki. A világsajtót bejárták a határsorompókat helyükből kifordító Wehrmacht-katonákat, a kelet felé vágtató német tankokat bemutató fotók, valamint az elsöprő német sikerekről szóló tudósítások.

A világháború kitöréséhez a casus bellit egy színlelt lengyel támadás szolgáltatta. A németek a legnagyobb titokban több akciót dolgoztak ki, de a legnagyobb visszhangja mégis az 1939. augusztus 31-én a sziléziai Gleiwitznél lezajlott orvtámadásnak volt. A „Konzerv” fedőnevű akciót Alfred Naujocks SS-tiszt vezette, a cél pedig az volt, hogy igazolja Lengyelország másnapra időzített német lerohanását. A német területen álló rádióállomást hét lengyel egyenruhába öltözött, különlegesen kiképzett német katona „támadta” meg. Miután „elfoglalták” az állomást, beolvastak egy lengyel nyelvű, németellenes kiáltványt és elmenekültek. A helyszínre teherautókon lengyel egyenruhába öltözött holttesteket hoztak magukkal, akiket hátrahagytak a rádióállomás épületében és környékén. A német propaganda azonnal hírt adott a „lengyel szabotázs-akcióról”, Hitler pedig kijelentette, hogy az „orvtámadás” nem maradhat büntetés nélkül.

A második világháború első napjának hadi eseményei 1939. szeptember 1-jén 04.40 órakor egy légitámadással indultak. A Luftwaffe egyik bombázó-köteléke a határ közelében lévő Wielun nevű kisváros bombázásába kezdett, mégpedig kímélet nélkül. A bombázás intenzitására jellemző, hogy a városka háromnegyede megsemmisült, a civil áldozatok száma pedig az ezret is meghaladta. A légitámadással szinte egy időben a tengeren is támadás indult; körülbelül háromnegyed ötkor a danzigi öbölben tartózkodó Schleswig-Holstein német csatahajó tüzet nyitott egy, az öbölben található lengyel állásra. Kisvártatva mozgásba lendült a szárazföldi hadigépezet is. Északon és délen kisebb, nyugat felől nagyobb német egységek lépték át a német-lengyel határt és gyors ütemben küzdötték le az útjukba kerülő lengyel egységeket. A német erőkoncentrációt jellemzi, hogy a csapásmérésben a német páncélozott harcjárművek nyolcvanöt százaléka vett részt. A német támadásra hadüzenet nélkül került sor, ezért is tekintették a hivatalos források agressziónak Németország jogosnak deklarált válaszcsapását.

Ugyan a Lengyelországgal szövetséges Nagy-Britannia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, e „furcsa háború” lényegében egyébből nem állt, mint a puszta hadüzenetből; a szövetségesek tétlenül tűrték, hogy Németország alig néhány nap alatt tönkrezúzza Lengyelország katonai erejét, akkor sem léptek közbe, amikor a titokban megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum záradékának megfelelően 1939. szeptember 17-én a Szovjetunió kelet felől indított támadást, és bevonult az előre kialkudott területekre (lényegében az egykori cári birodalomtól az első világháborúban elcsatolt részekre). Lengyelország így nemzetközi segítség híján reménytelen helyzetbe került, kormánya elhagyta az országot, utóbb Angliában, Vladislav Sikorski tábornok vezetésével alakult meg újra.

A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el.

A háború politikai előkészítése:

Előkészítése azonban 1933-ra nyúlik vissza, a Szovjetunió Egyesült Államok által történő diplomáciai elismerésével. Másodrangú körülmény, hogy Hitler is ebben az évben került hatalomra. Roosevelt ravasz módon tervelte ki a világ politikai és gazdasági felosztását. Tervéhez mesterien állította sorompóba a kalmár Angliát és a pénzért, területi gyarapodásáért mindenre kapható oroszokat. Roosevelt eszköztárában az oroszok kerültek az első helyre. Ők mindkét feladat végrehajtására a legalkalmasabbak. Geopolitikai helyzetük is a legkedvezőbb ehhez. Szomszédai Japánnak is, egy kis keveréssel Németországnak is.

A Szovjetunió elismerése fejében Roosevelt nemcsak értékes eszközt kapott, de biztosította a világgazdasági válság utáni lassú fellendüléshez szükséges fegyelmezett termelés munkaerő alapjait is. Megállapodott az oroszokkal, hogy felforgató eszméivel nem zaklatja! az amerikai munkásokat. Az oroszok ezt a megállapodást a mai napig a legkorrektebben betartják. Nem úgy az angolokkal szemben. Pedig az 1921-es angol-orosz egyezményben ezt Anglia esetében is vállalta. Az 1926. évi nagy angol bányász-sztrájk idején ígéretét azonban megszegte. Az orosz szakszervezetek nevében a koldus szegény orosz kormány - Majszkij szerint - egymillió fonttal segélyezte a bányászok sztrájkját. Ez az 1984. évi csaknem egy évig húzód angol bányász-sztrájk idején is megismétlődött.

A világ közvéleményének nagy része Chamberlain-t a mai napig németeket békéltető angol miniszterelnökként tartja számon. Itt az ideje, hogy ezt a portrét a helyére tegyük. Röviden: nem volt az. Feladata, ti németek háborús kedvének felkeltése és a háborúba való beugratása volt, és ezt a szerepét kitűnően játszotta el. Ne felejtsük el: a világháború alatt a három hatalom vezetői között folyt bősége és rendszeres levelezés, mondhatnánk háborús egyeztetés mely 1937-től, vagyis Chamberlain hatalomra kerülésével alakult ki. Aligha lehet véletlen, hogy a müncheni egyezmény aláírásáról hazaérkező Chamberlain-t Rooseveltnek ez az egyszavas távirata várta: "Bravó"

A Szovjetunió 1939-ben amerikai tanácsra kötött taktikai meg nem támadási szerződést Németországgal. Célja kizárólag a németek önbizalmának növelése, kedvező politikai és szövetségi konstelláció érzetének keltése a_ háború megindításához. Az ürügyet mindkét szerződő fél számára az alaposan rászedett Lengyelország Németország elleni provokációi szolgáltatták. °

Ázsiában Roosevelt Japánt csalta a Pearl Harbour-i lépre. Szerencsétlen japánok úgy gondolták, egy eredményes rajtaütésszerű támadás jobb belátásra bírja majd az amerikai kormányt Japán alapvető létérdekeinek megítélésében. Nem sejthették, hogy azok már rég elhatározták a velük való nagy leszámolást.

A galád módon kiprovokált második világháború befejezése után tőrbecsalt ellenfeleinek vezetőit a világtörténelemben példa nélkül álló módon az általuk kreált "háborús bűnösök" elmélete alapján legyilkolják. Minden azt igazolja, hogy az amerikai és az orosz társadalomban az igazság nem csak szubjektív, hanem egyáltalán nem létezik. Ellenkező esetben ugyanis éppen az angol, amerikai és az orosz vezetők kivégzése volna méltányos. Ha hihetünk Elliot Rooseveltnek, miszerint apját Churchill megmérgeztette, gondolva halála okán esetleg kibújhat az Atlanti Charta kötelezettségei alól, ügy azt kell mondanunk, hogy saját személyében legalább elnyerte méltó büntetését. Ez azonban sovány vigasz a japán és a német, valamint a vonzáskörükbe tartozó leigázott népeknek.

Kislexikon

A casus belli (latin) a háború oka. Olyan esemény vagy tény, amely háborút idéz elő, vagy egy háború kitörésének megindoklására használnak fel.

Ilyen háborús ok volt, például az első világháborúban a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet.

forrás: nembulvar.hu, wikipedia.org, angelfire.com

Oldal tetejére

Vissza szeptemberhez