A nukleáris Fegyverek Betiltásáért folyó harc Világnapja
 

A Békevilágtanács elnöksége  moszkvai ülésszakának javaslatára (1978. július 13.)  augusztus 6-át, a Nukleáris Fegyverek Betiltásáért Folyó Harc Világnapjává nyilvánította, célja: az atomenergia fegyverként történő felhasználásának meggátolása.

Ezen a napon 1945-ben Hirosimára az amerikaiak  dobtak le urántöltetű atombombát, miután a japánok elutasító választ adtak a feltétel nélküli kapitulációra 1945. augusztus 6-án reggel az amerikai légierő Boeing B-29 Superfortress bombázója, az Enola Gay ledobta Hirosimára az emberiség történetének második atombombáját. A bomba a Little Boy, vagyis a Kisfiú nevet viselte. Mintegy 600 méter magasan robbant a városközpont felett, lerombolva annak túlnyomó részét, és megölve 80 ezer civilt és 20 ezer katonát. A sugárzás következtében további tízezrek haltak meg, vagy szenvedtek maradandó károsodást.  A már történelminek is nevezhető atomkort e dátumtól számítják. A harmadik amerikai atombomba Nagaszakira hullott 1945. augusztus 9-én.

Az Egyesült Államok 1947-ben megkezdte a nukleáris technológia ellenőrzésére hivatott nemzetközi program szervezését, miközben a Szovjetunió is birtokába jutott az atomtitoknak, s 1949. augusztus 29-én kísérleti atomrobbantást hajtott végre. A hidegháború éveiben atombombát fejlesztett ki Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, később India, majd Pakisztán is. (Az atomhatalmak közé kell sorolni Izraelt is. Indiához és Pakisztánhoz hasonlóan Izrael sem írta alá az ENSZ atomsorompó-szerződését.) Egyes hírszerzési adatok szerint Észak-Korea és Irán is atomfegyver kifejlesztésén dolgozik, előbbinek már talán van is néhány.

1957. július 29-én 18 ENSZ-tagállam, köztük Magyarország megalapította a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (NAÜ), amelynek a sugárzó anyagok és azok feldolgozásának ellenőrzése, az atomenergia katonai célra történő felhasználásának megakadályozása a feladata. Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó szerződéssel kapcsolatos tárgyalások évekig folytak, és 1968. július 1-jén három atomhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió és Nagy-Britannia, melyek egyben a szerződés letéteményesei lettek - 59 másik, atomfegyverrel nem rendelkező országgal együtt - aláírta az Atomsorompó Szerződést, amely 1970. március 5-én lépett hatályba. A további két atomhatalom - Franciaország és Kína - csak jóval később, 1992-ben csatlakozott. A szerződés betartását a NAÜ ellenőrzi. 1996. szeptember 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése az atomfegyver-kísérletek teljes tilalmáról rendelkező Átfogó Atomcsend (CTBT) szerződést, amelyet Magyarország az elsők között írt alá. A szerződés szervezete (CTBTO) jelenleg is az ellenőrzés rendszerének kiépítésén fáradozik. 2000 májusában az öt nukleáris nagyhatalom nyilatkozatban erősítette meg azt az eltökéltségét, hogy erőfeszítéseket tesz a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésére.

A Földön történt nukleáris robbantások 1945-1998

Érdemes végignézni!

Kislexikon:

Nukleáris fegyver:

A nukleáris fegyver olyan fegyver, amelynek az energiája atommag-átalakulásból származik. Két típusa kétféle magátalakulást használ fel: az atombomba esetén maghasadás következtében, a hidrogénbomba esetén magfúzió következtében az atommag kötési energiája szabadul fel. Rendkívül nagy pusztító ereje van: egyetlen ilyen fegyver képes elpusztítani egy várost. Mivel a hasadáson és a fúzión alapuló bombák közös jellemzője, hogy az atommag (latinul és angolul nucleus = mag) átalakítása révén szabadítanak fel energiát, a legpontosabb közös elnevezés e robbanóanyagok különféle formáira a „nukleáris fegyver”.
A kísérleti robbantásoktól eltekintve kétszer használtak nukleáris fegyvert: a II. világháborúban az Egyesült Államok dobta le két japán városra, Hirosimára (ez a hivatalosan ismert második atombomba!) és Nagaszakira (ez a hivatalosan ismert harmadik atombomba!), 1945-ben, 3 nap különbséggel.

Nukleáris fegyverek  tipusai:

Atombombák

Az atombombák, vagy fissziós bombák energiájukat a nehézatommagok hasadásából nyerik: nehéz atommagok (urán vagy plutónium) hasadnak könnyebb elemekké neutronokkal való besugárzásuk révén (ezek az elemek hasadásukkor újabb neutronokat hoznak létre, melyek újabb atommagokat bombáznak, láncreakciót eredményezve). Ezeket történelmi okokból atombombának nevezzük. Az elnevezés nem pontos, mivel a kémiai reakciók szabadítanak fel energiát atomok kapcsolódásából, nem a hasadás, valamint a fúzió (a könnyű atommagok egyesülése) sem kevésbé atomi jellegű, mint a maghasadás (fisszió). E lehetséges félreértés ellenére az atombomba kifejezést széles körben használják kimondottan a nukleáris fegyverekre, s leginkább a fissziós bombákra. Az atombombák méretét nem lehet tetszőlegesen növelni, mivel egy kritikus tömeg felett külső hatás nélkül is beindul bennük a láncreakció.

Hidrogénbombák

A hidrogénbombák, vagy fúziós bombák az atommagok egyesülésén, fúzióján alapulnak, amikor könnyebb atommagok, mint például hidrogén vagy hélium állnak össze nehezebb elemekké nagy energia felszabadulása mellett. Az elnevezés pontatlan, mert egyrészt minden "hidrogén"-bombában a hatás egy jelentős részét egy fissziós bomba adja, másrészt az egylépcsős "atom"-bombák belső üregét is hatásfokjavító hidrogén alapú töltettel töltik ki. Így a "hidrogénbomba" helyett szerencsésebb a kétfázisú atombomba kifejezés. A hidrogénbomba elnevezést az alapanyaga miatt kapta, hívják még termonukleáris fegyvernek is, mivel a fúziós reakcióknál a láncreakció beindulásához rendkívül magas hőmérséklet kell. A hidrogénbombák tömegének nincsen felső korlátja, mivel a beindításához rendkívül nagy hőmérséklet és nyomás szükséges. Spontán módon, földi körülmények között semmiképpen sem indul meg a fúziós reakció.

Fúzióval felerősített fissziós bombák

Ennél a típusnál a hasadóanyag közepébe deutérium és trícium (a hidrogén izotópjai) cseppfolyós keverékét helyezik. A fissziós bomba robbanásakor kialakuló magas nyomás és hőmérséklet beindítja a fúziót a D-T elegyben. A fúzió során sok szabad neutron keletkezik, amik hozzájárulnak a láncreakcióhoz. Ezzel az eljárással a fissziós bomba hatásfoka akár a duplájára növelhető. Lényeges tény, hogy a fúzióból származó energia a bomba energiájához képest elenyésző – 1% körül mozog. A befecskendezett D-T keverék mennyiségével a robbanás ereje szabályozható. A modern – mind fúziós, mind tisztán fissziós – bombák jelentős része ilyen módon szabályozható hatóerejű.

Háromfázisú bombák

A fúzió során nagy mennyiségben keletkeznek neutronok, amelyek lehetővé teszik az urán 238-as izotópjának a hasadását. A három fázisú bombákban a fúziós magot urán-238 köpennyel veszik körül. A robbanás erejéhez mind a fúziós, mind a fissziós reakció jelentős részben hozzájárul.

Egyéb típusú bombák

Neutronbomba, hivatalos megfogalmazásban megnövelt sugárzású nukleáris fegyver. Lényegében fissziós-fúziós bomba, amelynél a fúzió során keletkezett neutronokat nem nyeli el a bomba külső rétege, hanem szándékosan hagyják hogy szabadon távozzanak a környezetbe. A hagyományos nukleáris fegyvereknél a neutronokat nehézfém neutron visszaverő réteggel igyekeznek minél nagyobb arányban a bombában tartani, a hatásfok növelése érdekében. A neutron bomba rombolóereje körülbelül tizede a hagyományos fissziós fegyverekének.
Kifejlesztésének célja a hidegháború idején elsősorban az volt, hogy a szovjet harcjárművek támadása ellen legyen megfelelő fegyver. A páncélzat ugyanis a hagyományos atomfegyverek hőhatását és lökéshullámát a robbanás központjától már viszonylag kis távolságban kivédi. A neutronsugárzással a katonák akár páncélozott járművekben is megölhetőek. Egyszerűen megfogalmazva: Nem okoz nagy fizikai kárt, viszont biológiait annál inkább, minden élőlényt elpusztít a hatáskörén belül.
Kobaltbomba. (angolul gyakran „Doomsday engine”, azaz „Végítélet-gép”) Valószínűleg sohasem készült ilyen fegyver. Szilárd Leó vetette fel a lehetőséget, hogy amennyiben egy atomfegyver külső burkolata kobaltból készül, az a robbanás során neutronbefogással kobalt 60-as izotóppá alakul át, amely erős gamma sugárzó. 5,27 éves felezési idejével a robbanás helyszínét tartósan lakhatatlanná tenné. Szilárd szerint néhány ilyen bomba akár az egész élővilágot elpusztíthatná a Földön.

Piszkos bomba, vagy Dirty bomb klasszikus értelemben nem nukleáris fegyver, hiszen semmilyen magreakció nem zajlik le benne. A tömegpusztító fegyver besorolása miatt viszont ide sorolják. Az alapja egy hagyományos (kémiai bomba), aminek a pusztító hatását valamilyen, a kívánt hatástól függő, sugárzó izotóp hozzáadásával növelik meg, ami a robbanást követően szétszóródik az érintett területen.

Nukleáris fegyverek hatásai

A maghasadásból származó energia több formában nyilvánul meg:
 - Lökéshullám (40–60%)
 - Elektromágneses impulzus (40–60%) A hősugárzástól kezdve a látható fényen keresztül egészen a röntgensugarakig minden frekvencia megtalálható a spektrumában.
 - Radioaktív sugárzás (10–20%) Főként neutron- és gamma-sugárzás. Ide tartozik a radioaktív kihullás is.

forrás: mtva.hu,wikipedia.org,

 

Oldal tetejére

Vissza augusztushoz