Építészet és habitat világnap

Az ENSZ október első hétfőjét jelölte meg Építészeti Világnapként, 1986 óta tartják, Magyarországon 1988 óta. Az Építészek Világnapja pedig október 6.-a, 1998-tól tartják e napon. Az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) nyilvánította világnappá.

Céljuk, hogy felhívja a figyelmet a humán környezet állapotára, kiemelten a városok szegény népességének helyzetére, alapjogukra a méltó emberi hajlékhoz.

Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célkitűzéseiben 2020-ig 100 millió, nyomornegyedekben élő ember életének javítását irányozza elő a világon. A fejlődő országokban azonban a vidéki lakosok elvándorlása a városi nyomornegyedekbe csak fokozza a népesség gyarapodását a bádogvárosokban. Az UN-Habitat elnevezésű ENSZ-program vezetője szerint a következő 45 évben megháromszorozódhat és a 3 milliárdot is elérheti a nyomornegyedekben élők száma a világon, ha nem történik semmi e folyamat megállítására.

A megfelelő lakás fogalma:

1. a lakhatás jogi biztonsága, azaz védelem az erőszakos kilakoltatás ellen;
2. alapszolgáltatásokhoz és infrastruktúrához való hozzáférés (ivóvíz, energia,
szennyvízcsatorna, fűtés, világítás, stb.);
3. megfizethetőség (a lakhatással kapcsolatos költségeknek olyan szinten kell lennie, hogy más alapvető szükséglet kielégítését vagy megszerzését ne veszélyeztesse);
4. lakás alapvető minőségi és mennyiségi elemei (alapterület, fűtés, stb.);
5. biztosítani kell az elesett csoportok lakáshasználatának lehetőségét (idősek,
gyerekek, mozgáskorlátozottak, halálos betegek, HIV fertőzöttek, természeti
katasztrófák áldozatai, stb.);
6. elhelyezkedés (a megfelelő lakásnak olyan helyen kell lennie, amely lehetővé teszi a munkába járást, valamint egészségügyi szolgáltatás, iskola, és egyéb szociális szolgáltatások igénybe vételét);
7. kulturális megfelelés (a lakás megépítési módjának és az építéshez használt
anyagoknak alkalmasnak kell lennie a kulturális identitás és különbözőség kifejezésére).

A gyakorlati lakáspolitika alapvető kérdése, hogy 1. mit tekintünk elfogadható (megfelelő) lakáskörülménynek, és 2. miként határozzuk meg a háztartási kiadások elfogadható szintjét.

A fentiek alapján a szegénységi lakhatási problémákat az alábbi, mérhető paraméterekkel írhatjuk le:
- háztartás lakáskiadásai és háztartás jövedelme hányadosa, amely a
megfizethetőséget méri;
- lakásminőség, amelyet az alábbi jelleggel mérünk: közművesztettség, zsúfoltság,
ártalmak/veszélyforrások.

1970 és 1979 között 900 ezer lakás épült, az azt követő 10 évben már csak 630 ezer, de a 3 szobás és az annál nagyobb lakások aránya (ami már egy minőségi elemet képvisel) 20 %-ról 38 %-ra növekedett, tehát arányaiban majdnem megduplázódott.

 

A lakásállomány minőségi problémáit jól jelzi, hogy 1980-ban a lakások 40 %-ában nem volt fürdőszoba, és a lakások 27 %-a egyszobás volt. Míg 1980 és 1990 között komoly, bár a korábbi évtizedhez képest kisebb mértékű mennyiségi növekedés jellemző, addig az elmúlt két évtizedben már minőségi változások domináltak. Az egy szobára jutó személyek száma 1,6-ról 1,1 csökkent 1980 és 1990 között. Ez a mennyiségi javulás értelemszerűen lassult az 1990-es években. A minőségi javulást jól jellemzi, hogy a vezetékes gáz ellátás 40 %-ról 80 %-ra, a közcsatornával ellátott lakások aránya 43,8-ról 57,2 %-ra emelkedett, és növekedett a komfortos lakások aránya is.

A lakásprobléma egyik legfontosabb eleme a szociális bérlakások hiánya, ami jelentős részben a lakásprivatizációra vezethető vissza. Az 1990 elején meglévő 721 ezer lakás 85 %-át értékesítették az önkormányzatok, és csupán 36 ezer lakást építettek, illetve vásároltak a vizsgált 17 évben. A lakásmegszűnéseket is figyelembe véve 2007 végére összesen alig 140 ezer önkormányzati bérlakás volt Magyarországon.

Magyarországon a lakástámogatási rendszer főbb pilléreinek a következő támogatások
tekinthetők:
• Lakástulajdon szerzéshez kapcsolódó támogatások
• Bérlakás állomány növekedését elősegítő programok
• Lakásfelújítást, korszerűsítést elősegítő lakásprogramok és területi
beavatkozások
• Lakásfenntartási támogatás és hátralékkezelési programok

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a magyar lakásrendszerben tehát 1990-es évek elején lényegében eltűnt az ún. „mennyiségi lakáshiány”. A mai lakásprobléma (poverty housing) következő elemeit különböztethetjük meg:

• a lakások komfortfokozata nem elfogadható (hiányoznak az alapkomfort feltételei:
fürdőszoba és belső WC);
• a lakások leromlott állapotúak (elhanyagolt, felújítások elmaradtak, stb.);
• a lakás elhelyezkedése okoz problémát, amikor a lakás „környékével” vannak gondok
(megközelíthetőség, környezeti problémák, stb.);
• a lakás nagysága nem megfelelő (zsúfolt, magas laksűrűség);
• a lakáshoz jutás korlátozott, hiány van a megfizethető bérlakásokban;
• a lakásköltségek nem megfizethetők.
 

A „Mindenkinek joga van az emberhez méltó otthonhoz!”

című fotókiállítást rendezett 2012. szeptember 29-én, a Habitat for Humanity Magyarország.

A magyarországi lakhatási szegénység problémáit bemutató képeket és a hozzájuk tartozó leírásokat a szervezet különös módon tette közzé: az Erzsébet tér padjai fölé kis házakat építettek, ezekbe beülve élvezhették a járókelők a kiállítást. A kiállításhoz nyereményjáték is kapcsolódott.

forrás: epiteszforum.hu, epitinfo.hu, mek.hu, Lakhatási szükségletek Magyarországon (Városkutatás Kft. 2009. május)

Vissza októberhez