A lepra elleni harc világnapja

1953 óta, január utolsó vasárnapján emlékeznek meg a lepra elleni harc világnapjáról, Raoul Follereau francia újságíró, "a gyógyító szeretet misszionáriusa" kezdeményezésére.

A lepra évszázadokon keresztül rettegett kór volt, aki elkapta, egy életre számkivetett lett. Nem véletlen, hogy a betegség neve máig a kiközösítés szinonimája. A betegséget már az ókorban ismerték; a Földközi-tenger medencéjében feltehetőleg a távoli országok kikötőit járó föníciai kereskedők terjesztették el.
 
A lepra kórokozóját 1873-ban Gerhard Hansen norvég orvos izolálta. A betegséget korábban már legyőzöttnek hitték, azonban még ma is milliós nagyságrendben jelentkezik világszerte. 1982 óta gyógyszer-kombinációval gyógyítható, de a kezelés hosszadalmas és költséges.

Az elkülönítés mint az egyedüli védekezés hamar elterjedt, s a gyakran iszonyatosan eltorzult külsejű leprásokat már a korai középkorban úgynevezett leprozóriumokba, a városfalakon kívüli zárt telepekre száműzték. Források szerint a 13. században Európában közel húszezer ilyen leprozórium működött, ami jól érzékelteti a kór elterjedésének mértékét.

A lepra ma már könnyen gyógyítható, úgynevezett "szegénybetegség", viszont ha évekig kezeletlenül marad, bekövetkezhet az idegek elhalása az ujjak elvesztéséig s a teljes vakságig.

A világ egyes pontjain a lepra elsősorban azért terjed, mert a megfelelő gyógyszerek éppen ezekre a kritikus területekre nem jutnak el. Kutatók megfigyelése szerint, az emberek 95 százaléka, már eleve immunis a lepra baktériumára.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az 1990-es évek közepén, világszerte még 122 ország volt érintett leprás megbetegedésekben, mára ez a szám tíz alá csökkent, a betegek zöme főként Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes térségeiben él. A leprával együtt járó megbélyegzés hátrányos megkülönböztetést jelent az oktatásban, a munkavállalásban és a házasodásban.

Etli Éva: Teréz Anya

Teréz Anya 1946-ban "hívást kapott a hivatáson belül". Megfogadta, hogy a "szegények legszegényebbjeit" fogja szolgálni, azokat az embereket, akiket szó szerint hagynak az utcán meghalni.  Alázatosan és engedelmesen az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort a Kalkutta nyomornegyedébe költözött. Iskolát, majd otthont nyitott, ahol a súlyos beteg emberek békében és tisztességben halhattak meg. Szolgálta a leprásokat, AIDS betegeket és mindenkit, akikről elfelejtkeztek és akiket magukra hagytak.

by: VEJ

forrás: webbeteg.hu, magyarszó.com, terezanya.hu  

Vissza januárhoz